Sose örültünk még ennyire az oszmán megszállásnak, mint a májusról a hét közepére halasztott török koncertnek az A38 hajón.

Egy kedves ismerősömtől aznap délután kaptam egy jegyet, így munka után rohanás volt, hogy odaérjek a kezdésre. Azzal nem számoltam, hogy valami rendszerhiba miatt nem tudják beolvasni a kódot, szerencsére bő 5 perc tanakodás után beengedtek, így az első szám közepére meg is érkeztem a színpad elé és bevágódtam a 2.sorba.

Hideg szintetizátorok melegszívű vámpírok számára. Tereza Ovcacíková és Jan Vytiska így írja le a 2021-ben alakult közös projektjüket, a Body of Pain-t. A cseh zenekar a 2021-es We No Longer Exist Anymore és az idén kiadott Revenge albumról váltogatta a számokat. Minden dal angolul íródott és a legtöbb esetben női énekkel volt hallható („Depression”, „Revenge”, „I Will Die”), néhány nótát azonban Jan énekelt és addig Tereza prüttyögött a szintin („Vampire Disco”, „Twilight Zone”, „We Kill The Pain”). A színpad füstös volt és szinte teljesen sötét, pontosan tükrözte a hangulatot. Ahogy láttam egész jól felpörgettek mindenkit a darkwave-el és szintipunk jegyekkel kevert EBM dalaikkal, körülöttem sokan táncoltak.

Kis csúszással lépett a porondra a várva várt She Past Away. A zenekart Volkan Caner (énekes és gitáros) és İdris Akbulut (basszusgitár) alapította Bursában. A török banda a poszt-punk gyökerekkel rendelkező dark wave zenei stílusáról, a tagok gótikus arculatáról és a török dalszövegekről ismert. Első EP-jüket, a „Kasvetli Kutlama”-t 2010-ben adták ki Doruk “Süpermatik” Öztürkcan közreműködésével, majd első albumukat, a „Belirdi Gece”-t 2012-ben az athéni székhelyű Fabrika Records lemeztársaságnál, aki például a Lebanon Hannover-rel is együtt dolgozik. 2015-ben İdris kilépett a zenekarból és Doruk, a zenekar producere csatlakozott billentyűsként. A „Narin Yalnızlık” című 2015 májusi albumuk megjelenésével a duó a dark wave zene egyik legbefolyásosabb és legsikeresebb műfajmeghatározó szereplőjévé nőtte ki magát és számos közönségsikert ért el szerte a világon. Nem sokkal a megjelenés után Volkan Barcelonába, Doruk pedig Athénba költözött azzal a szándékkal, hogy minél jobban a karrierjükre tudjanak koncentrálni és folytassák a turnét, valamint az új lemezen való munkát. 2018 decemberében a zenekar szerződést kötött a Metropolis Records-szal és mindkét albumát újra kiadták Észak-Amerikában, majd 2019-ben egy gyönyörűen sötét és lendületes új albummal örvendeztette meg a közönséget a Metropolis Records és a Fabrika Records gondozásában, a „Disko Anksiyete” címmel, amely a 2019-es észak- és dél-amerikai turné előtt jelent meg. A harmadik album főleg discó hangzásokra épült, de nem hagyta el a duó jellegzetes hangzását sem. Annak ellenére, hogy az első dalok („Durdu Dünya”, „Disko Anksiyete”) a legújabb és sokkal inkább pop-orientált műhöz tartoztak, a fekete tömeg minden dalt alaposan megünnepelt, szívesen táncoltak és lelkesedtek.

Volkan és Doruk kicsit úgy nézett ki, mintha egy koncertre készülnének a The Cure “Pornography” turnéján és valójában a török duó zenéjét hallgatva az a gondolat juthatott eszedbe, hogy ők egyenesen 1982-ből jöttek el hozzánk. A tagok nem igazán kommunikáltak a rajongókkal, de a tartózkodó, határozottan introvertált viselkedésük természetesen tökéletesen passzolt a zenéjükhöz, amelyben Öztürkcan archetipikus szintihangjai és minimalista ütemei – hol a szintin, hol a dobverővel a kis dobpárnán készítve –, valamint Caner ultra-dallamos gitárriffjei és a legmélyebbről jövő síri hangja. Az olyan dalok, mint a „Sanri”, a „Kasvetli Kutlama”, a „Ritüel”, a „Ruh” és a „Katarsis” vagy a „Asimilasyon” megmozgatták a tömeget és táncra perdítették a lábakat. A végén már nem is volt olyan rossz, hogy egy szót sem értettünk a szövegből, kivéve a két tag “köszönöm”-ét. 

Kb. egy óra zenélés után a zenészek elköszöntek és eltűntek a színfalak mögött, azonban nem sokáig váratott magára a frenetikusan kért ráadás, újabb három dal („Bozbulanik”, „Monoton” és a nagyon sötét és komor „Hayaller?”) következett a blokkban.

A She Past Away elképesztő könnyedséggel tudta katapultálni a fekete-fehér hangzást a jelenbe. Reméljük, hogy a barátságos törökök továbbra is megkapják azt az elismerést, amelyet joggal megérdemelnek.