Chris Corner az egyik legjelentősebb kortárs elektronikus művész. Ő volt az egyik alapítója a brit trip-hop hősöknek, a Sneaker Pimps-nek, de az IAMX zászlaja alatt tett szert igazán nagy népszerűségre. A művészúr a szólóprojektjén keresztül kapcsolódik a világhoz, kiönti a szívét és táncol, ez jelenti számára mindazt, amit nem engedhet ki a mindennapi életben. 2013-ban több személyes démonnal is szembesült: kétségbeesés, depresszió, álmatlanság. Odáig jutott, hogy már a zenét is elkezdte okolni az állapotáért és majdnem teljesen feladta. “Kifejezetten újra kellett programoznom magam” – mondta. “A terápia után rájöttem, hogy nem a zene bántott. Ellenkezőleg, jobban szerettem volna zenélni, mint valaha.” Berlinből a napfényes Los Angelesbe költözött és lenyűgöző új kezdetet hajtott végre. Titokzatos stúdióprojektből izgalmas élő fellépéssé fejlődött, amely videóelemekkel, jelmezekkel és illusztris felállással folyamatosan szenzációt kelt szerte a világban.

Nálunk az A38 hajón léptek fel szeptember utolsó péntekjén, a show 20:30-kor kezdődött a 2023 májusában megjelent új, „Fault Lines” album nyitódalával, a „Disciple”-vel, majd követte a „The X-ID”. Ahogy a matematikában az X a változót és a kiszámíthatatlant jelöli, Corner identitása és művészete a kísérletezés és a heves függetlenség révén fejlődött. Az énekes arca csillámportól csillogott és volt valami misztikus az arcán lévő arany/fekete színű hálós maszkban és fejdíszben. Alapvetően úgy nézett ki, mint egy gyönyörű, csillogó játékbaba. A szintis/gitáros hölgy szado-mazo maszkot viselt, a dobos pedig valami állatos maszkot húzott a fejére. A debütáló albumon szereplő „Sailor” kicsit lassúbb hangzású volt. A helyszín szinte tele volt, nem sok hely maradt táncolni. Azért a rajongók megpróbálkoztak vele az „After Every Party I Die” közben – a légkör most elektromos volt és áradozó. A „Screams” előtt a maszkokat és a fejdíszt egy időre félretették, majd lazább ruhába öltöztek. Az „I Come With Knives” alatt hangos és ütemes tapsolás hallatszott, na és persze sikításban sem volt hiány a banda egyik legismertebb száma közben. A dal után a hosszú ujjongás sikoltozásba fajult, a rajongók teljesen el voltak ragadtatva. Chris Cornert is lenyűgözte a közönség: „Ó, Budapest, ez átkozottul gyönyörű!” Itt volt az ideje bemutatni a zenekart: Jon dobos, Janine basszusgitáros és billentyűs. A billentyűs Sammi még mindig szülési szabadságon van. A 2006-os klasszikus „President” alatt keményen döngött már a hajópadló. „Boldog vagy?” – hangzott az énekes kérdése a „Happiness” előtt. Szinte mindenki ugrált és együtt énekelt. A dal után a trió elhagyta a színpadot. Percekig ritmikus taps és kiáltások hallatszottak és amikor a banda pár perc múlva visszatért a színpadra, fülrepesztő éljenzés hallatszott. Három dalból álló remek ráadás blokkal folytatódott. A „No Maker Made Me”-t a csodálatos „Bernadette” követte, majd a showt a dinamikus „The Alternative” zárta. Az új album dalai és a régi klasszikusok csodálatos keveréke felpörgette a koncertet. Ebből a fantasztikus estéből azonban néhányan hiányoltuk a „Spit It Out”, „North Star”, „Mile Deep Hollow” és a „Kiss And Swallow” mega slágereket. Annyi jó számuk van, hogy 2 órás koncert is kevés lett volna hozzá. Talán legközelebb többet játszanak majd!