Október után november is tartogatott számomra izgalmasnak ígérkező koncertet, mivel a Fekete Zaj jóvoltából budapesti dátum is került a “Europe Tour Fall 2023” menetrendjébe & ezzel egy igencsak erős koncertélménnyel lehettem gazdagabb. 

Már egy ideje azon előadók közé tartozik nálam Kris Baha akinek a neve nem csak akkor jut eszembe, ha leírva látom. Elképesztően sok banda, projekt van jelen az indusztriális színtéren, verseng a figyelemért, szóval ehhez már mutatni kell valamit!

Amikor megérkeztünk a Robothoz, még az ajtónál állt a sor vége, így érthető módon lett úgy 10-15 perc csúszás a kiírthoz képest. Ez egy olyan eset amikor ez teljesen megbocsátható.  
Szerencsére még a szokásos “megérkeztünk, akkor nézzük meg hol a wc!” kör után is sikerült előre, a színpadhoz állni a Robot hosszúkás koncerttermében. Igaz, így kimaradt a ruhatár felkutatás, de ez akkor nagyon másodlagos volt, plusz a közönség még ekkor nagyrészt kint tartózkodott & nem jelentkezett a tömeg fűtőhatása. 
Így volt egy kis időm megszemlélni beszélgetés közben a színpadot, amin a két one-man-band hangkeltő eszközei mellett négy lámpa kapott helyet, kettő elől, kettő hátul oszlopokon. 
És hogy a cyberpunk filmes hatás már ekkor meglegyen, az x állványon Kris Baha hangszerei, effektjei megvilágított műanyag lapokon foglaltak helyet elől, a közönség számára a színpad bal felén, a drumpad-je szintén elől, de a másik oldalt, ezzel szavatolva a koncert közbeni látványos helyzetváltást. Kicsivel később olyat láttam amivel még nem találkoztam, vegytisztán csak a saját fényeit használta. Persze ehhez, az akkora már a terembe felgyűlt tömegen keresztül meg is kellett érkeznie, ugyanis a Robotban, a pince eredeti, vélhetően nem koncert  helyszínnek szánt szerkezetében nem volt mód rá, hogy legalább valahol a színpad közelében kapjon helyet a backstage. 

Majd kicsivel később hatalmas lendülettel gyújtotta be a buli lángját, éppen hogy csak nem detonált. Ütemre villanó fényekkel & működdel kezdett a közönség hipnotizálásába, ezzel szinte lehetetlenné téve, hogy túl sok jobb fotót készítsek, cserébe ezzel a szemolvasztó látvánnyal arra ösztönözte (szerintem) az embereket, hogy a pillanatot élvezzék a telefonjaikba fordulás helyett. Legalábbis az új albuma, a gépbe zárt szellemek koncepciójába ez a fajta lázadás gond nélkül simul bele. 

Koncertszettjében a kövér basszusú, old school-ban gyökerező kortárs, darkwave-vel / post punkkal ízesített EBM-ből jutottunk el a súlyos kick-kel sújtó TBM, majd a színes & változatos koncepció albuma, a “GHOSTS IN THE MACHIИE” drum’n’bass-es, IDM-es, futurisztikus világáig, miközben végig pörgött ködben úszva a villanásokban darabossá vált mozgással, mintha egy meghibásodott képernyőn látnánk. Egy kis darab berlini klubhangulatot hozott el, legalábbis a fényképek alapján így képzelem el. 
Ami biztos, hogy lehengerlő & emlékezetes előadást nyújtott! Ráadásul a koncertje után bárki (akinek a beszélt angolja nem olyan csapnivaló mint az enyém) oda mehetett hozzá beszélgetni a merch pulthoz. 

Míg a hosszúra nyúlt sor miatt a kezdés kissé csúszott, addig Kontravoid még három perccel korábban is érkezett… ráadásul a maszkja nélkül! Sőt, a diszkográfiájából az egyik kedvenc dalommal kezdett. 
Nála még minimálisabbak voltak a fények, pedig úgy gondoltam, Kris Baha-nál majd nem lehet nehezebben fényképezni, nos, tévedtem. Van ez így. Ugyanis csak a monitorfalak mögött maradt két lámpa. Ekkora teljesen biztos voltam, hogy a szédítő villódzás miatt egy figyelmeztetést kellene kiírni a turné plakátra. 
Majd miután felvette az immár vékony (talán UTP) kábelekkel “hajat” is kapott maszkját, a fényviszonyok miatt gyakran olyannak hatott mint a Doctor Who szobornak látszó síró angyalai, akik minden pislogással egyre közelebb kerülnek áldozatukhoz. Azzal a nem elhanyagolható különbséggel persze, hogy ő az asztalnál is volt, amikor nem előre-hátra cikázott a színpadon. Előbbi azért is elképesztő, mert ha jól láttam, összesen egy luk állt a rendelkezésére, hogy lássa a potmétereket, beállításokon változtasson. 

Dalai nagyon sokáig ugyanarra a tempóra felfűzve, egymásból bontakoztak ki. Eleinte ez tetszett is, de hosszabb távon elkezdett zsibbasztóan hatni, mintha valamilyen zenei emberkísérletben lennénk. Nagyon szélső értékig húzta, bár az is lehet, patika mérlegen volt precízen kimérve, mikor kell ütemet, tempót váltani mielőtt valakinek az agyában elpattan a húr & olyan neuronok kapaszkodnak össze amiknek soha nem kellene. Nem csodálom, hogy a végén levette a maszkját, az utolsó számot követően gyorsan leviharzott, hiszen már Kris Baha-nál is elkezdődött a szauna érzett kialakulni, de az ő előadásának végére már kész is volt. 

Igazán érdekes este volt, amin Kris Baha energikus show-ja engem megvett kilóra.

-mX-

Szerző és fotók: Szenyán Alex