Jól indult a december az északi sötétség szerelmeseinek, ugyanis a Barba Negra kistermében 3 svéd banda segítségével engedhettük be szívünkbe a homályt és az erotikát. 

Zeneileg a stockholmi Liv Sin egy teljesen kortárs entitás. Liv Jagrell 2016-ban alapította a bandát miután előző együtteséből, a Sister Sin-ből 2015-ben kilépett. Célja ezzel az volt, hogy egy nehezebb és modernebb hangzású zenekart hozzon létre, amely masszív riffeken és horgas dallamokon alapul. A „Chapter Of The Witch” kivételével az összes többi szám az év elején megjelent KaliYuga albumról szólt, amivel hangzásilag még jobban beleástak a modern metálba, ahol az énekesnő hol a lágyabb, hol a sötétebb és nehezebb oldalát is megmutatta. A dalok fő témái a harcok, a társadalom, a háborúk és a vallás. Elméletileg heavy metált játszott, de nem ragaszkodott a hagyományokhoz. Volt hely a billentyűs átjárásnak, időnként még metalcore-hoz  közeli szálak is akadtak és mindent a karizmatikus énekesnő vitt a hátán: zászlókat lengetett, magasba emelte pentagramos mikrofonállványát, ugrált, rohangált, táncolt és még a közönség közé is lejött.  Legnagyobb tombolás az „I Am The Storm”-ra volt, amiben Liv megmutatta nekünk, hogy nem csak énekelni, de hörögni is tud.

Nagyon vártam a svéd triót, igazából én miattuk is mentem el aznap este, bár továbbra sem értem, hogyan illett a másik kettő együttes közé, maximum annyiban, hogy ők is svédek. Bár a Priest-ből ketten is Ghost tagok voltak, de a metál előzmények után a komor és sötét synthwave felé nyitottak, erőteljes ’80-as évekbeli hatásokkal és az elektronikus álmok hatalmasságában gyökerező zenét hoztak létre. Erősen kezdtek a „The Pit” után máris jött a „Neuromancer” és az „Obey”. A „The Cross” közben megkaptuk a papi áldást, a „Nightcrawler” alatt a fotósárokba is lejött a dalnok és énekeltetett minket. A legújabb kislemezről hallhattuk a „Burning Love”-ot, végül a „History In Black” és „Vaudeville” slágerekkel fejeződött be a koncert. Dance elektronika, egy kis indusztriális hűvösség és álmodozó slágeres szintihullámos dallam. A számokban mindez megvan, sőt még több is, mert a rikító, már-már cyberpunk arculatuk tökéletesen megfelelt ennek a zenének. Az egész nagyon fülbemászóan és kellemesen hangzott, pedig a szövegek az emberi elme legsötétebb zugairól szóltak. A koncert olyan volt, mint egy buli a világ végén – közeleg az apokalipszis, úgyhogy táncoljunk, amíg még lehet. Sokrétű próféciájuk célja, hogy biztonságosan elvezessék az emberiséget a következő evolúciós lépéshez – a gépekkel való egyesüléshez.

2000 óta a svéd Deathstars csillogó sötétséggel aranyozza be a metálvilágot, indusztriális és gótikus metál, glam rockba mártott saját hangzással. Sötét, horror témájú dalszövegeiről, pesszismista és embergyűlölő társadalmi kommentárjairól, jellegzetes arcfestésükről, valamint színpadi egyenruhájukról ismertek. A rajongóknak 9 évet kellett várni az Everything Destroys You új lemezre és a turnéra. A sötétség apostolai, az énekes Whiplasher Bernadotte, a gitáros Nightmare Industries és Cat Casino, a basszusgitáros Skinny Disco és a dobos Nitro pedig minden eddiginél jobban felkészültek arra, hogy folytassák fényesen fekete evangéliumukat. A „Night Electric Night” zúzásával kezdtek. Inkább a régebbi albumokra koncentráltak, az újról csak a „Midnight Party”, „This Is”, „Beetween Volumes And Voids” és az „Everything Destroys You” szólt. Egy óra múlva lementek a színpadról, de természetesen a nagy ujjongás megtette a hatását, még két ráadást játszottak nekünk. 

Afterparti hiányában mindenki a ruhatár felé vette az irányt. Ahogy láttam a mosolygós arcokat, az este folyamán a metál, az elektronikus zene és az indusztriál rajongók igényei is ki lettek elégítve.