A korábbi évekhez hasonlóan most is augusztus utolsó hétvégéjére időzítették a XIX. PGT-t, azaz a Prague Gothic Treffen-t. Az esemény 2004-ben jött létre, körülbelül egy évvel azután, hogy megalapították az első cseh gótikus portált/webzint, a Sanctuary.cz-t. A világ legnagyobb lipcsei gótikus összejövetelének, a Wave Gotik Treffen-nek a koncepciója (innen a név) teljesen lenyűgözte a cseh csapatot és szerettek volna legalább egy darabot Prágába vinni belőle. Idővel a PGT elkezdte kialakítani saját arcát és nemcsak Csehországból, hanem egyre inkább külföldről is vonzotta a látogatókat. A Prágai Gothic Találkozó jelenlegi formája párhuzamosan két színpadon (gitár és elektromos színpad) zajlott, két egymás mellett lévő klubban (Bike Jesus és Fuchs2) egy kellemesen eldugott helyen a Moldva folyón, Štvanice szigetén, csak 15 percre a központtól.

A péntek estét a Bike Jesus klubban a prágai Cosmobrigade indította el. A 4 fős post punk/shoegaze zenekar mélyen elmerült az 1980-as évek sötét zenéjében, keverve a poszt-punkot a darkwave-vel.

Átmentem a Fuchs2 klubba (és ott is maradtam, így a többi együttes nekem kiesett mindkét nap), ahol egy rejtélyes, minimál szinti és poszt-punk ihletésű darkwave trió kezdett. A malmöi Abu Nein zenéjében atmoszférikus szintetizátorok, kísérteties ének, vibráló gitárok és lüktető ütemek keveredtek. Az olyan zenekarok rajongói, mint a Bauhaus, a Siouxsie and the Banshees, a Boy Harsher, vagy a She Past Away sok szeretnivalót találnak majd a hangzásukban. A banda zenéjét és művészetét átitatták az ezoterikus témák, amelyek régóta az okkult világhoz kapcsolódnak. Talán az egyetlen együttes, amely nem csak lemezeket, pólókat és táskákat árult, hanem olyan árucikkeket is, mint a kézzel készített boszorkánytábla és a halálsíp. Nekem nagyon tetszett a koncert, a legnagyobb tombolás a klubkedvenc „Moth In Pieces“-re volt.

Utánuk következett az olasz elektró-indusztriál Alien Vampires, amit 2000-ben alapított Nysrok Infernalien (ex-Aborym), aki a psy trance, az indusztriál, az EBM és a metál ötvözésével különböző hangzásvilágot akart felfedezni. 2004-ben csatlakozott Nightstalker, hogy szabadjára engedjék az ipari EBM trance-t a black metál szellemiségével mixelve. A banda agresszív és erőteljes sötét EBM zenét adott elő, a durva, torz énekhangokat keverte a destruktív szexualitás és az apokaliptikus indusztriális tánc szövetségével. Voltak világító szarvakat, körmöket, szájmaszkot és platformot viselő táncoslányok is a „Witchy Bitchy” közben. A dalok témája a sötét paranormális dolgok iránti szenvedély és minden, ami racionálisan megmagyarázhatatlan, valamint a perverz és dögös hancúrozás. Vissza a pokolba keserédes BDSM démonok!

Ezután rögtön a várva várt S.P.O.C.K, ugyanis a svédek most léptek fel először Csehországban. Az 1988 óta létező, Valdi Solemo (Val Solo) és Johan Malmgren (Yo-Haan) billentyűsből, valamint Alexander Hofmann (Android) énekesből álló formáció vitt minket a szintipop pályájára. A Star Pilots On Channel K (S.P.O.C.K) földi megállója gyorsan a 2024-es PGT fesztivál egyik legjobb előadása lett. A szintipop találkozott a sci-fivel és a Star Trekkel – ez már az első hangokból kiderült. Az intró után jött is a „Borg“, „Trouble with tribbles” és még a megrögzött EBM vagy gót-hallgatók is hálásak voltak, amikor a „Dr. McCoy“, „Not Human” vagy „Out There” dalok csendültek fel. A tagok remek hangulatot produkáltak a másfél órás játékidejükben, így kevésbé ismert számokat („Back On Mars“, „Mr. Spock’s Brain“) is eljátszottak nekünk. Az énekes szokásosan vízipuskából lőtte a vizet ránk az „All E.T:s Aren’t Nice” alatt, kissé nehéz volt elbújnom előle, mivel az első sorban álltam. A svédek izgalomba hozták a tömeget, táncra késztették őket és együtt énekeltek velük. A stáb rokonszenves vezetője újra és újra beszélt rajongóival, elmondta, hogy sokan nehezményeztek amiatt, hogy mennyit beszél (én is egy korábbi beszámolómban 😀 ), de pihennie kell ennyi mozgás után, majd megivott velünk pár korty sört a színpadon és végül a „Speed Of Light” és az „E-lectric” dalokra egy breaktánc alapú spacedance-t nyomott le nekünk. A szervezők meglepetéssel is készültek, az „Alien Attack” közben egy zöld színű “elraboltak az ufók” jelmezes pasi rohangált a színpadon, az utolsóként adott „Never Trust A Klingon” alatt pedig egy klingon jelmezes ürge futott végig alabárddal a kezében és ijesztgette nemcsak a rajongókat, hanem a bandatagokat is.

Akinek ez nem volt elég, az rophatta tovább a tánctéren a Haujob-os Daniel Myer elektró szettjeire, vagy a Bike Jesus gót és posztpunk dalaira.

Az egész napos prágai városnézés után ideális alkalom volt, hogy a hagyományos szombat késő délutáni gótikus pikniken pihentessem a lábaimat. Láttam ismerős arcokat a német fesztiválokról, illetve az osztrák cimbi is jelen volt, valamint mellém ült le az Emmon énekesnője és szintise is.

A Fuchs2 klubban a francia Denuit kezdett, a nevük éjszakát jelent, ők a világítótorony a sötétségben. A gótikus poszt-punk elektroduója egy nagyon ígéretes darkwave/cold wave-t tárt elénk. Ivi hipnotikus szinti ütemei, a komor basszus lüktetések egyesültek Lis csábító, kísérteties hangjával. A mély női hang, az elektronikus hangszerelés, néhol a rockenergia és a festői trance tökéletesen beleolvadt a banda magával ragadó színpadi teljesítményébe. Az énekesnő az első szám alatt két zseblámpával világította meg az arcát, majd néha odament társához és tekergetett pár gombot a vokóderen. A banda tele volt kontrasztokkal, Lis elmondta, hogy ő nagyon félénk és nem is igazán tud angolul, de szeretne velünk kommunikálni, így összeszedi magát. Azonban ahogy elindult a zene, teljesen megváltozott az arca is, átszellemülten táncolt, valószínű tornász lehetett régen, mert sokszor szinte teljesen lement hídba, olyan hajlékony a teste. A francia és angol nyelvű dalok (kedvencem a „Zombies” és a „Cendre” lett), valamint a törékeny termetű énekesnő bája engem teljesen elvarázsolt.

Az átszerelés után következett a svéd Emmon, azaz a 2001-ben, Emma Nylén által létrehozott elektróprojekt. A hölgy dj volt és olyan híres svéd előadók remixeivel lépett be a zeneiparba, mint a The Knife, a Melody Club és a BWO, majd énekesként, billentyűsként és gitárosként a Paris zenekarban, valamint szólóművészként is megfordult Svédországban. Az Emmon-ban kezdetben egyedül vett részt, majd 2010 óta partnerével és producerével, Jimmy Monell-lel. Az együttes híres az erőteljes és sötéten hipnotikus fellépéseiről, a dinamikus dalok („Machines“, „Dark“, „Skin“, „No Mans Land“, „Purebloods“) tökéletesek a táncparkettre és a hétköznapok elől való menekülésre is, ahogy láttam mindenki rázta körülöttem. A közönségben még az Abu Nein énekesnője is ott volt és felkiabált neki valamit svédül, aminek Emma láthatóan nagyon örült.

A Girls Under Glass egy hamburgi székhelyű zenekar, ami a Calling Dead Read Roses utódjaként alakult 1986-ban. Bár a legtöbb daluk inkább a dark wave közé sorolható, de lefedte a sötét indusztriális zene teljes spektrumát, beleértve az indusztriál-metál, valamint a pop és trip-hop elemeket is. Két feldolgozást is játszottak, a Madonna féle „Frozen“-t és a „Body Electric“-et a Sisterstől.

A fesztivál utolsó fellépője a müncheni Rue Oberkampf, egy alapjaiban megmozgató élmény, amely egybegyúrta az eksztázist a túlvilági hangzásokkal, nagyszerű légkört szállítva nekünk. Az eredetileg Passauból származó bandatagok a Camera nevű klubban találkoztak és írtak is erről egy dalt. Ezután néhány évre megszakadt a kapcsolatuk, részben azért, mert München és Passau megosztotta őket, de később áttették a székhelyüket Münchenbe. A zenekar a nevét a párizsi utcanévről kapta, ami pedig Christophe-Philippe Oberkampftól, egy 18. századi bajor származású francia iparostól származik, akinek posztógyára volt akkoriban. Julia gyerekkorában sokszor járt ott a német-francia családjával és később a tagok úgy találták, hogy a francia „Rue” és a német „Oberkampf” kombinációja illik hozzájuk a legjobban. Maguk a zenéjüket „ColdEBMigerTechnoPunkWave”-ként írták le és úgy definálták, mint diszkó a Twin Peaksben. Tény, hogy a 80-as évekbeli hangulatot örökítették meg és turbózták fel a modern technóval, a lüktető coldwave/minimál elektró hangok és a kísérteties francia/német/angol nyelvű ének zseniális találkozása. A banda hozta magával a szokásos világítós/villogós jelüket, az emberméretű háromszöget, amiről a koncert közben egy hatalmas pók ereszkedett le a hálón, szegény biztosan nem tudta, hova csöppent. 😀 Olyan szuper dalok hangzottak el, mint a „Hope And Fear“, „Negativraum“, „Solitude“, „Deine Augen“, „Glycine“, „Agitation“, Es Versucht“, fantasztikus lezárása volt az estének. A zenekart utoljára 2 hete láttam a Fekete Zajon, ott is nagyon tetszett, de talán a színpad közelsége miatt most még jobban kedvemre való volt.

A Fuchs2-ben a szervezők csapata csinálta az afterpartit, a Bike Jesus-ban pedig a dark/poszt-punk dalokra táncolhattunk. Nekem már annyira feltörte a cipő a lábamat, hogy inkább levettem és a kanapén roptam az első vonatig. Legközelebb biztosan maradok a következő gőzösig, ugyanis reggel 7 óráig lehetett pörögni a legjobb ebm/szintipop/futurepop slágerekre.

Az idén először, már az eseményt megelőző napon teltházassá vált családias fesztivált mindenkinek ajánlom. Központi, jól megközelíthető helyen van, a látogatók nagyon barátságosak és kedvesek, a stáb is olyan bandákat próbált összeválogatni, akik még soha vagy ritkán jártak náluk, illetve mindkét vonalnak próbáltak kedvezni, azaz az elektronikus és a gitáros zene szerelmeseinek is. Mintha visszarepültem volna 20 évet, a 2000-es évek WGT-jén láthattam ennyi gót arcot, amikor még az elektronikus vonal nem volt ennyire túlsúlyban. Rengeteg német és kicsit kevesebb olasz résztvevő volt, én szinte alig hallottam csehet. Állítólag ebben az évben már eléggé túlsúlyban volt a külföldi réteg.

A szervezők már kiírtak pár nevet a jövő évi, 20. jubileumi Prague Gothic Treffen-re, amin én biztosan ott leszek. Ki tart velem?