Hirtelen ötlettől vezérelve döntöttem el, hogy az augusztus végi, péntek esti programom egy három koncertet is felvonultató esemény lesz. Mivel a fellépők között voltak ismerősök és barátok, így már előre tudtam, hogy jól fogok dönteni. A Három Holló új helyszín volt számomra, még nem jártam náluk, ellenben a Google Maps és az Apple Maps is eltérített, mindenáron egy Michelin csillagos étterembe akart vezetni. 🙂 15-20 perc keresgetés után megtaláltam a helyet, ahol apró betűkkel virított a Három Holló felirat a bejárat felett, jó magasan. 🙂 Az Erzsébet híd pesti felvezető részén keressétek, a templom mögötti épület legszélén. A hely egyébként nagyon szimpatikus, a színpad és a táncplacc pont megfelel egy ilyen eseménynek.

Az Explosive Diode-val már a legelső szárnypróbálgatásaik során sikerült találkoznom évekkel ezelőtt. Ami akkor még közös jammelés volt, az mára profi műsorrá alakult. Három, számomra ismerős arc volt a színpadon. Gelencsér Tamás és Gugyin Andrián az elektronikus kütyükkel varázsolt goa, trance és acid alapokat, erős chiptune és 303 beütésekkel, ahogy azt kell. Miklós Dániel pedig basszusgitáron támogatta őket, néha virtuóz módon szólót is játszva az adott számhoz. Bátor dolog egy alapvetően elektronikus formációtól az élő basszusgitár bevállalása – mondjuk nekem ez már a kezdetektől fogva tetszett, különleges és hipnotikus élményt ad, teljesen elvarázsol. Detox háttérvetítései tették teljessé a koncertélményt. Számomra a csúcspont az Aztec Challenge Commodore 64-es játék zenéjének ediódásítása, köszi, hogy mindig játszátok! 🙂

A Bitrotator-t is láttam már párszor, de mindig meghökkenek a fehér vegyvédelmi öltözéken és az egyedi lámpákkal, lézerrel tarkított színpadképen. Ádámfy Balázs és Némedi Tamás (hozzám hasonlóan) szintén erős demoscene kötődésekkel bír és ez a zenéjükön is meghallatszik: a rengeteg játékzene feldolgozás (például a kimaradhatatlan Jazz Jack Rabbit track) mellett szerencsére saját számok is tarkították a chiptune-metál csapat repertoárját. A profizmus és az egyedileg kialakított színpadkép jellemzi a csapat minden fellépését. Tamásnak arra is volt ereje, hogy a közönség közé lejöjjön gitározni, így igazi bulihangulat alakult ki a koncert második felére, talán itt voltunk a legtöbben a táncparketten az este folyamán. A műsor vége felé pedig előkerült egy-két újabb szerzemény, ahol már vocoderrel támogatott elő énekhang is megjelent – ez volt számomra a csúcspont, több számban is elférne hasonló!

A Zajnem 22:30 körül kezdett. A deep és dark techno-t játszó duó láthatóan igyekezett aktivizálni azt a maréknyi ember, akik még bírták a 303 túltengést ezen az estén 🙂 Az acid/goa beütésű, tempós szett rendesen megmozgatta az addigra azért eléggé megfogyatkozott a közönséget.

Nekem, mint demoscene és dark electro kötődésű srácnak, kötelező volt a megjelenés ezen az estén. És igen, mindkét szcénából voltak ismerősök a 30-40 látogató között! Teljesen otthon éreztem magam, legközelebb is jövök!