Hirtelen ötlettől vezérelve indultunk el kedd este a Gólyába. Még sosem voltunk ott, viszont feltűnően hamar odaértünk, a közlekedés oda elég jó, legalábbis tőlünk biztosan. Hallottam a helyről jót és rosszat is, de nekünk nem volt semmi negatívum, hacsak annyi, hogy a pultosok nem tudták, mi van a szálas teában, így én zöld vagy fekete teát kapva hajnal 5-ig nem aludtam. Amikor kezdés előtt 10 perccel megérkeztünk, rajtunk és a szervezőkön kívül kb. 5 ember volt ott. Persze akkor még nem tudtuk, hogy mindenki a tetőteraszon tobzódik, de amikor elkezdődött az előzenekar, elég szépen megtelt a terem.

Az estét Engel Simon ígéretes sötét elektronikus szólóprojektje, a Separated Lamb nyitotta meg. Idén áprilisban jelent meg az első albuma, a Rare Confession. Elmondása szerint már 2019 óta írogat kis jegyzeteket, eleinte csak saját magának, pár hónapja pedig már a dark szubkultúra számára kreálja az új dalait egy ipad segítségével, amikben leginkább a gyerekkori elfojtásait oldja fel. Az angol szövegű, EBM ütemű számok vallási traumáról, identitásválságról, az Istennel való kapcsolatról, felnövésről szólnak, kifejezetten táncolhatók (különösen tetszett a “Young And Gay“, “Meaningful“), csattanó dobokkal (“The Tunnel“, “I Killed Them“) és itt-ott zörgésekkel (“Sweet Night Time“, “Crawling“). A kb. fél óra gyorsan eltelt, a közönség bőszen tapsolt is, de az énekes viccesen annyit mondott, hogy menjünk cigiszünetre. Gyanítom eljátszotta az összes dalát. Szerintem szuper felvezetés volt az est főszereplője előtt és én még szívesen elhallgattam volna.

Cameron Findlay egyszemélyes projektje, azaz a torontói Kontravoid egy szűk, hosszú ujjú fekete ingben lépett a színpadra, de a második számnál már felvette a szokásos fehér színű anonimizáló arcmaszkot. Ezután robotszerűen elkezdett rángatózni az előre elkészített ütemeinek, loopjainak és groove-jainak ritmikus záporaira és felvillant a vakító stroboszkóp is. Valójában nem is igazán történt más a koncert alatt, mivel Findlay csak nagyon ritkán avatkozott be manuálisan a mix modulálásához. A kanadai szintimágus a zenéjében a coldwave, darkwave, indusztriál és EBM műfajokat vegyítette. Hallhattunk dalokat az idén márciusban megjelent legújabb albumról, a Detachment-ről (“For What It Is“, “Sin Walker“, “How It Ends“, “Fading“, “Death Shot“, de voltak régebbi számok is (“Too Deep“, “Cost Of Life“, “Forgotten“, “Faceless“). A közönség átvette az előadás lényeges részét és transzba esett. Egyébként is talán a legjobb volt ezt csukott szemmel csinálni, így esetleg a lézerfény okozta maradandó károsodás veszélye is minimálisra csökkent. Valamiért a koncert közepén magasabbra tolták a hangerőt, biztosan gondolták, ne csak vakuljunk, de süketüljünk is meg.

Alapjaiban véve kellemes estét töltöttünk el, a zenekarok jók voltak, igyekeztek a bulisabb számaikat hozni, az emberek pedig önfeledten táncoltak és elfelejtették, hogy másnap munka van, valamint a végére már annyian összegyűltünk, mintha nem is hétköznap lett volna.

Fotók: A L pix _{^{(Facebook, Instagram)}}