Izgalommal telve indultam el múlt szombaton az Akváriumba, ahol tinikorom kedvenc magyar bandájának a dalait hallhattam újra. A Hauber Zsolt X Bonanza Banzai évzáró nagykoncertje tavaly még a kisteremben volt megrendezve, idén pedig már a nagyterem is kicsinek bizonyult, hip-hop elkapkodták a jegyeket. Belépő nélkül maradtam, de egy angyali segítséggel mégis ott tudtam lenni, ezúton is hálásan köszönöm a Mesternek.

A koncert előtt az egy órás bemelegítésről Spigiboy gondoskodott. Szerencsére a múltkori alkalomhoz hasonlóan most is hű volt az est koncepciójához és odaillő dalokat válogatott be a dj szettjébe. Sokan táncoltak vagy/és énekelték az örökzöld Camouflage („Love Is A Shield“, „The Great Commandment“), Depeche Mode („Enjoy The Silence“, „Personal Jesus“, „Stripped“, „Strangelove“, „Ghost Again“) slágereket, valamint a Bronski Beat „Smalltown boy“-ját, a Human League „Don’t You Want Me“-jét, de jól fogadták a Faithless „Insomnia“-ját és Armin van Buuren „In And Out Of Love“-ját is.

Mindenkinek soknak tűnt az a fél óra átállás, sokan már jóval kezdés előtt hujjogattak és tapsoltak, vagy éppen doboltak a lábukkal, hogy kicsalogassák a fiúkat. Pontban 21 órakor felcsendült a „Jóslat” és ha még addig nem esett szét a ház, az „Induljon A Banzáj” zengésénél már teljes eksztázisban volt a közönség és tovább dörömböltek azok a bizonyos vágyak, mert ismét élőben hallhattuk az oly szeretett BB dalokat, mint a „Calypso“, „Kicsi Szív“, „Térj Vissza“, „Az Érinthetetlenek“, „Nézz Rám“, „Újra Élsz“, „A Szakadék“. Az énekes elmesélte, hogy az osztálytársai már az általános iskolában megfertőzték a Bonanza számokkal, de hogy vajon Manci néninek a 10. emeletre miért kellett szerenád alkalmával is BB-t énekelnie, arra „Nincsen Magyarázat“.

„A 101-es Szoba” után Attila lement a színpadról és átadta helyét a Kelemen Kabátban együttes frontemberének, Horváth Boldizsárnak, aki a „Rosszkedv“-et adta elő, sajnos nem túl nagy sikerrel. A Barba Negras koncerten nem tűnt fel, de most nagyon rossz kedvben, akarom mondani passzban lehetett, mert nem elég, hogy több helyen is elrontotta, elfelejtette a szöveget és valamit halandzsázott helyette, de erőtlenül és elég visszafogottan is énekelt, bár lehet, hogy a mikrofonja volt túl halkra állítva. Úgy nézett ki, mintha nem tudott volna mit kezdeni magával fent a porondon és azt éreztem, hogy nincs velünk, talán a textus bizonytalansága miatt. Rendesen lehetett látni, ahogy leült a tömeg, a közelemben az addigi tombolás szinte teljesen abbamaradt. Körülöttem már a koncert közben is motyogták, míg mások a fellépés után beszélték, hogy miért kellett vajon már megint a vendégénekes? Attila tökéletesen énekli a dalokat, egyre többet is kommunikál a közönséggel és végre a nép is elfogadta őt, nem érdemes kísérletezni mással.

Attila visszatért, közben át is öltözött, a piros-fekete ruházatát tiszta feketére cserélte. Újra lobogott az „Ősi Láng“, ismét beindult a tömeg. Elmondta, hogy új csemegét is hoztak ám magukkal, ezúttal „A Vér Szavát”. Elhangzott a Depeche Mode féle „Enjoy The Silence” is, aztán a „Kezemet Nyújtom” után integetve lementek a színpadról, persze tudtok mi, hogy visszajönnek még. A tapsolás megtette a hatását, máris belecsaptak az „1984“-be, mégpedig a hosszított verzióba, ami alatt, körülbelül a szám közepénél az énekes beült a dobok mögé, a mikrofont pedig ismét átadta Boldinak, így az utolsó refrént már ő énekelte el, majd a DM „Personal Jesus“-ával próbálkozott, miközben Attila továbbra is dobolt. Zsolt négy soros énekével a „Barátom” újfent megríkatott engem és ahogy láttam mást is, majd ahogy az énekes fogalmazott „Hallgass, hallgatok, lelkünkkel visszük, amit adtatok!” és a „Búcsúdal“-lal elhagyták a színpadot.

Persze ezt nem hagyhattuk annyiban, a szokásos „Gyertek ki” kántálására megint visszajöttek. Hatalmas őrjöngés volt a „Kihalt Minden“-re, ami közben egy rajongó levette a BB pólóját és feldobta a színpadra, amit Attila el is kapott, megpörgette a levegőben párszor és visszadobta neki. Az énekes meghatódva mondta, hogy elmondhatatlan mennyire jól érzik magukat és máris szólt az „Elmondatott“, az utolsó szám pedig természetesen nem lehetett más, mint a „Valami Véget Ért“, ami szintén sok embert megkönnyeztetett. A közel kétórás koncert végén Zsolt mondott köszönetet nekünk, amiért ilyen sokan összegyűltünk, ő pedig megígérte, hogy viszi tovább a lángot. Öröm volt látni a Maestro arcán az őszinte mosolyt és a hatalmas szeretetet felénk.

30 éve sokunkban egy világ omlott össze, én sem tudtam feledni a fiúkat, nem is akartam. De pár éve imáink meghallgatásra találtak, a Hauber Zsolt X Bonanza Banzai produkció immáron 4 éves lett. Az első Akváriumi eseményen a covid miatt csak 250 fő vehetett részt, tavaly már 700-an, múlt hétvégén pedig már 1200-an tomboltunk az imádott Banzai dalokra. Olyan jó érzés, hogy egyre többen vagyunk a koncerteken! A mostani, ha tömegben még nem is (bár tudom, hogy egyszer azt is megéljük még), de hangulatilag már nagyon hozta a régi BB érzést, a rajongók teljesen felpörgött állapotban voltak, egy emberként mozogtak, táncoltak és ugráltak. Néha olyan hangosan ordítottuk a szöveget, hogy Attila hangját majdhogynem teljesen elnyomtuk, emiatt másnap beszélni se nagyon tudtunk, illetve a hátsó sorokban álló ismerőseim panaszkodtak, hogy szinte csak a tömeget hallották. Ezúton kérjük szépen a hangtechnikusokat, hogy az énekes mikrofonját legközelebb még hangosabbra tessenek állítani. Köszönjük! 🙂

Szép volt fiúk, ebbe tényleg beleremegett az ég is! Találkozzunk jövő áprilisban a Barba Negra-ban! Jegyek mostantól kaphatók, bár azt nem igazán értjük, miért a kisszínpadot kapták meg, ami eleve jóval kisebb, mint az Akvárium nagyterme, ahová így sem fért be mindenki, 150-en kerestek még jegyet, holott már rég teltház volt. Talán átgondolják ezt még a szervezők. Nagyszínpadot a srácoknak! 😉