A Nemzetközi Nőnap alkalmával két darkpop banda mutatkozott be a Robot színpadján, a pécsi Pixelplants és a budapesti Clayfeet, mindkét formációban női énekessel.

Talán, mert még kevesen voltunk, de kb. fél óra csúszással lépett a porondra az előzenekar. Csipkefelső, bőrszoknya és bakancs volt Benyovszky Barbara (Babra) énekesnőn, Jankó Bálint billentyűs-zeneszerző-producer pedig Lovecraftos pólóban jelent meg. A Clayfeet egy 2013-ban alakult budapesti, szintetizátor alapú alternatív pop duó. A tagok egy feldolgozásban játszottak együtt, majd elkezdtek saját dalokat is készíteni. Melankólikus zenéjükre hatással voltak a klasszikus 80-as évek new wave és a mai modern szintipop együttesei. Az énekesnő érdeklődött, hogy jól halljuk-e őket, elég hangos-e? Persze mindenki ordított, hogy nem, erre hangosabbra vették a gitárt, ami elnyomta a mikrofont, de szerencsére észrevették és korrigálták. Volt valami vicces napszemüvegszerű ellenző is a hölgy fején, de akárhogy is próbálta, nem tudta lejjebb húzni. Fiatal csaj állt az első sorban, ő kérdezgette, hogy segítsen-e. Szinte végig vele tartotta a szemkontaktust, talán a lánya lehetett. A koncert közepétől pár percenként rengeteg füstöt fújtak arra a pici helyre, sokszor 2x is egyetlen szám alatt. Mi az első sorban már erősen fuldokoltunk tőle. Az énekesnő meg is jegyezte, hogy semmit se lát belőlünk és reméli itt vagyunk még. Erre ismét jött a füst. Hát, nem tudom volt-e valaki a keverőpultnál, gyanítom neki szólt volna ez az észrevétel, ami süket fülekre talált. A saját dalok („Washed Out“, „Wire“, „Evolve“) mellett a koncert vége felé volt egy DM feldolgozás is, a „Wrong“, amire nyilvánvalóan megmozdultak és előrébb jöttek az emberek táncolni.

Rövid átszerelés után a Pixelplants érkezett. A 2014-ben alakult pécsi triót úgy mutatta be a szintén bőrszoknyát viselő Kocsis Viki énekesnő, mint Pécs és tudomása szerint egész Magyarország egyetlen egy hard-pop zenekara. Palázsy Miki gitárosnak egész hamar melege lett, csíkos felsőjét le is kapta magáról. A dobos Dézsi Sada is felhevült és szerette volna levenni fekete bőrkabátját, de hozzáragadt, az énekesnő ment neki segíteni. Addig Miki bemutatta a bandát. Kiderült, hogy tulajdonképpen egyikük sem tősgyökeres pécsi, Viki Barcsról származik, Sata és ő szegediek. Az énekesnő láthatóan nagyon örült, hogy táncoló embereket látott a tömegben, kérte, hogy ne hagyjuk abba, aztán ahogy ő mondta, lakossági technót nyomott, azaz lejött közénk táncolni. Talán ez a banda erőssége, Viki dinamizmusa, lelkesedése. Volt egy dal, amit a szintén jelenlévő Botond és Marietta esküvőjére írtak, de annyira megtetszett a bandának is, hogy felteszik majd a következő lemezre. Viki elővett egy shaker ütős hangszert, majd a dobos mellett is püfölte a bőrt, ugyanakkor folyamatosan hergelte a közönséget és táncolásra szólított fel minket. Visszatapsolták őket, erre az énekesnő kérdezte, még egy számot kérünk, hát azt akarjuk, hogy meghaljon? Ment a válasz, hogy igeeeeen! A ráadásként játszott robotikus zene engem a Kraftwerkre emlékeztetett, amire folyamatos robotmozgással táncolt Viki.

Bár a belépés ingyenes volt, ennek ellenére nem voltunk olyan sokan, talán félház lehetett. Az együttesek azonban örömmel zenéltek nekünk, ami bizony érezhető is volt.