Múlt szombat délután az angyali Mester segítségével bepillantást nyerhettem a Hauber Zsolt X Bonanza Banzai koncert hangpróbájába, érdekes élmény volt a beálláson részt venni. Az elején semmi sem ment zökkenőmentesen, valami technikai hiba lépett fel, lehetett látni, ahogy Zsolt egyre jobban izgul, hogy be tudják-e fejezni kapunyitásig. A Barba Negra hangmérnökeit nem igazán értettem, már Zsoltinak kellett picit erőteljesebben rájuk szólnia, hogy jöjjenek fel a színpadra, mert valami rosszul lehet összekötve, ugyanis torz jel jön ki, nem az, amit ő kiad. Nagy nehezen megtalálták a hibát, de akkor meg tök más zenét közvetítettek a fiúk fülébe, mint kiderült a másik színpadon fellépő Depresszió beállását. Aztán szerencsére minden a helyére került, a srácok elpróbáltak 5-6 dalt, köztük volt az eddig még sosem játszott egyik nagy kedvencem is, akkorát sikítottam, mikor felcsendült, hogy a hangos zene ellenére talán még a tagok is meghallották. 😀

Kapunyitáskor megérkeztek a barátok és be is álltunk az első sorba. A közönség bemelegítéséről ismét Spigiboy gondoskodott, aki a múltkori fellépéséhez hasonlóan inkább a 80-as és 90-es évek többé-kevésbé idevágó dalaival készült most is. A Tears For Fears „Shout“-jával és a Yazoo „Only You“-jával kezdett, de hallhattuk a Human League „Don’t You Want Me“-ját és Laura Branigan „Self Control“-ját is. Nem maradhattak el az olyan közkedvelt nóták sem, mint a „Great Commandment” és a „Love Is A Shield” a Camouflage-tól vagy a „Sweet Dreams” az Eurythmics-től, de nagy tapsolás volt a Bronski Beat féle „Why“-ra és az Everthing But The Girl féle „Missing“-re is.

Ami nekem kicsit kakukktojás volt, az a Chicane és Bryan Adams által megénekelt „Dont give up” volt, de tulajdonképpen azt is jól fogadták az emberek. Természetesen DM számok is voltak a szettben: „Question Of Lust“, „Ghost again“, „Stranglove“, „Just Can’t Get Enough“, „Personal Jesus” felpörgette a hallgatóságot. A dj sokszor a közönségre mosolygott, majd az utolsó „Enjoy The Silence” alatt lejjebb vette a hangerőt és énekeltetett minket, végezetül közös szelfit csinált velünk. Ahogy láttam, jó hangulatba hozta a tömeget.

Szerencsére nem kellett sokat várni az átállásra, a rövid bevezető után a bőrdzsekis Zsolt lépett először a színpadra, őt követte a gitáros Laci, végül Attila jelent meg, ő is fekete bőrdzsekiben, szemüvegben és a szokásos sapiban. Sokan nagyot néztek, ugyanis az énekes jó néhány kilóval lett könnyebb. Néhányan fel se ismerték őt és sutymorogtak, hogy vajon új dalnoka lett a bandának?! Az intró után a magyar elektronikus zene hajnalának bájos szintiprüttyögésével elkezdődött az „Induljon A Banzáj“. Attila üdvözölte a láng őrzőit és köszönetet mondott azért, hogy őket választottuk ma este, ami a zene szeretetéről és a táncról szólt és máris jött a „Tánc” és a sokak által oly szeretett „Újra Élsz“, amiben ugyanúgy mint régen, benne volt most is az igazi Bonanza érzés, csak modernebb hangszerelésben. A csapatot élőben most is erősítette a dobok mögött Végh Balázs és Némo a gitárjával.

Sokszor megkapták már a fiúk, hogy miért nem játszanak új dalokat is, hát most újra elővették a négy évvel ezelőtti, közösen megírt „Szívemben Élsz” számot, amit már sokkal nagyobb lelkesedéssel fogadtak a rajongók mint az első koncertek idejében, egyébként is nagyon dallamtapadásos a nóta. Sokan megszerették és elfogadták Attilát és a hangját, ami azért sem volt nehéz, mert egyrészt borzasztóan tehetséges ember, másrészt tényleg nagyon hasonlít a hangja Ákoséhoz, sőt, most, hogy rengeteget fogyott, talán a hangszíne is változhatott picit, vagy nem tudom miért lehetett az, hogy néhány dalnál teljesen az volt az érzésem, mintha az eredeti énekest hallanám. Attila hangja a Zsolt szinti mögötti munkájával együtt világklasszis. Szerintem 1994 novembere óta nagyon sokan vártunk már egy ilyen hangzást és persze azt, hogy újra élőben hallhassuk az imádott BB dalokat.

Ahogy megszólalt a „Szárnyas Fejvadász“, érezni lehetett a vibráló energiát, a tömeg egy emberként ugrált rá. A „Térj Vissza” után Attila bejelentette nekünk, igen visszatértek, hogy „Dörömböl(je)nek A Vágyak“, amire egyszerűen „Nincsen Magyarázat“. A „Calypso” közben felrepült egy BB póló a színpadra, majd egy romantikusabb blokk („Kicsi Szív“, „Nézz Rám“, „Kezemet Nyújtom“) következett, ami megannyi emléket hozott fel mindannyiónkban. A meghitt ábrándozást megtörte a „Pogo 3“, ami mindig is a kedvenc pogóm volt, de ez a verzió elképesztően zseniális lett, sokkal jobb mint az eredeti. Ahogy beszéltük, másoknál is libabőrérzést adott, a basszus visz magával, egyszerűen tökéletes.

Amíg mi pogóztunk, addig Attila átöltözött, hogy a Depeche Mode „Strangelove“-ját fekete-pirosban és hosszú bőrkabátban énekelje meg nekünk. Álmainkban egy várost látunk, ez a város „Berlin“. Bevallom ez sosem volt a legkedvesebb BB dalom, de Attila hangjával megszerettem ezt a felfrissített változatot. A pokolian dögös „A 101es Szoba” olyan mint a jó bor, az idő csak tovább érlelte, egy igazi remekmű! Az erő és a gyengédség makulátlan egységét tapasztalhattuk meg a „A Vér Szava” és a „Barátom” közben, utóbbinál azt a mindenki által ismert 4 sort ismét Zsolt énekével hallhattuk, ahol sokan elérzékenyültek, köztük én és a Maestro is. Melegítette a szívünket, lelkünket az „Ősi láng“, az a bizonyos láng, ami mára már hatalmas lett és egyre nagyobb lesz, nincs megállás.

Amikor az énekes bemondta, hogy akkor a „Búcsúdal“-lal el is köszönnek tőlünk, tudtuk, hogy itt még nincs vége. A “Gyertek ki!” kántálására vissza is jöttek és belecsaptak a „Jóslat“-ba. Csodálatos volt az összhang az újrahangszerelt kiadás és Attila hangja között. A dalnok kérdezte, érdekel minket egy új dal? Gondolom arra számított, hogy azt mondjuk „Nem Érdekel“! 😀 Úgyhogy újra fel kellett tennie a kérdést és ahogy hallottam másoktól is ment a sikítás, amikor felcsendült a jól ismert szintidallam. Uramisten, én 1993 óta nem hallottam élőben ezt a számot, pedig annyira kitűnő, nem lehet elfelejteni soha! Azért pár embernek sikerült, mert amikor Attila énekeltetett minket, sokan egy sorral arrébb kezdték el dalolni, többen össze is néztünk, hogy most mi tudjuk rosszul a szöveget, vagy mi van?! 😀 “Feketében járunk, gyászoljuk a jövőt, ami a miénk lehetett volna, de megöltük őt.” Sok embernél most nyert ez igazán értelmet, hogy milyen lehetett volna, ha nincs az a búskomor november… de bizony van jövő, ami egyre fényesebben ragyog! Kérjük szépen a srácokat, hagyják benne a setlistában ezt a számot, ismerkedjenek az új rajongók is ezzel a fantasztikus dallal és ígérjük a következő fellépéseknél már tudni fogják a szövegét. 😉

Sorra jöttek még a Bonanza slágerek, „Kihalt Minden“, „1984“,  „Elmondatott” és az utolsó nem lehetett most sem más, mint a „Valami Véget Ért“. A koncert után Zsolthoz került a mikrofon, aki köszönetet mondott a banda 800 vokalistájának, akik végig énekelték a teljes koncertet. Számára még mindig hihetetlen, hogy a több mint 30 éves dalok még mindig ilyen közösséget képesek kovácsolni, amiből ők is rengeteg erőt és szeretetet tudnak meríteni, végtelenül hálás ezért. Természetesen viszik tovább a lángot, koncerteznek egész évben és jövő áprilisban a Barba nagyszínpadán lépnek fel, ahol már 3.500 Bonanza Banzai rajongót várnak az ország minden részéből.

Szép volt fiúk! A BB után hátrahagyott 3 évtizedes űrt követően újra éltünk és minden egyes koncerten veletek együtt újra élni fogunk. Nagyon nagy öröm volt minden Bonanza drukkernek, hogy a régi és új dalok által megelevenedtek azok a régi szép BB idők. A zene idézte az egykori Banzájt, sőt nagyon sok helyen jobb is volt, mint a múltbéli. Valahogy kifinomultabb, érződött a tapasztalat benne. A hangulat pedig frenetikus volt, megannyi érzelem, azokkal a felejthetetlen dallamokkal megspékelve. Köszönjük Nektek!