Tegnapelőtt lett 2 éves a Kaleid, így a rádió múlt szombaton pár nappal előrehozva 5 fellépővel ünnepelte meg ezt a nagy eseményt a Dürer kertben. A babona szerint nem jó ómen hamarabb megülni a szülinapot, de a hiedelem ezúttal nem vált be. Persze lehettünk volna többen is, ha ketten nem szerveztek volna ránk, sajnos az a két program sok embert elvitt tőlünk, de még ezek ellenére is szuperül sikerült az este. Ismét én kaptam azt a megtisztelő feladatot, hogy felkonferáljam a bandákat.

Pontosan kezdett az első együttes és egy gépi hang köszöntötte a közönséget. A Technikai Átállás 2014-ben alakult, a fiúk zeneileg a stílust alapító ősatyák, a Kraftwerk nyomdokain lépdeltek. Olyan 5-6 éve már láttam őket a Blue River állóhajón, akkor is remek koncertet adtak, de talán most még jobban sikerült, annak ellenére, hogy mindhárman betegen léptek fel. Olyan klasszikusokat hallhattunk, mint a „Robots“, „Man Machine“, „Trans Europe Express“, amit a DM World In My Eyes-val vegyítettek vagy legalábbis olyannak hangzott. A ráadásként játszott „The Model” is vokóderezett hanggal volt előadva. Kifogástalan kezdés, a fiúknak sikerült minket elrepíteni a computerelektró világába.

A következő Itinera a magyar népdalok varázslatos dallamvilágát ötvözte a skandináv népzenével és a modern elektronikai hangzással, így idézve meg egy misztikus, ősi fantáziavilágot. A tollakból álló fekete ruhát és fejdíszt viselő Horváth Anett, valamint párja, Nagy Ádám 2022-ben hozta létre a zenekart, azóta megjárták már a cseh és a francia közönséget is, sőt ők lettek itthon a Petőfi Nagylemez Program nyertesei is. A hangulat néhol éteri és meditatív volt, néhol energikus és transzbaejtő, a lüktető ütemek, a sámándob és síp, a törzsi mantrák, a sámánizmus ihlette ruhák és az ősi skandináv hangszer, a tagelharpa hangja egy képzeletbeli tábortűz köré repítettek minket. Az egyik dalnál a közönség is beszállt a hipnózisba ejtő és megbabonázó igézésbe, így mi is részt vehettünk a magyar zenei színtéren egyedi színfoltként létező duó rituáléján, ezen a sámáni ritmusokra épülő elektronikus szertartáson. Ahogy láttam mindenkinek nagy élmény volt.

Sokunknak nem volt ismeretlen az Ultranoire duó, én is többször láttam már a fiúkat élőben. Az énekes/dalszerző Josef Stapel és a billentyűs Kun Szilárd a zenei stílusukat elektro-noireként határozta meg. Bár szeretnek más hangmintákat is kipróbálni, de arra mindig figyeltek, hogy hűek maradjanak a banda rögtön felismerhető, egyedi hangzásvilágához. Hosszú idő után nemrég jelent meg a legújabb kislemezük, az új album majd valamikor ősszel várható. Az este folyamán hallható volt a márciusi „Circles” dal is, de inkább a régiekre („Leaving Sensoria“, „Perfekt Time“, „Distant Galaxy“) koncentráltak, hogy ne lőjék le idő előtt az újdonság varázsát. Képesek lettek volna a „Desperation” nélkül elmenni, na de a rajongók tapsa megtette a hatást és eljátszották nekünk ráadásként. Úgy gondolom, hogy méltón megünnepeltük a fiúkat, cserébe feledhetetlenné tették nekünk az estét.

Magyary Wanda, akit sokan Celina néven ismernek, estére magával hozta a minimal techno, az indusztriál, a darksynth, a trance és a hip-hop elemeket. A rajongói cyberkirálynőnek is hívják, nem véletlenül, most is elkápráztatott minket kibernetikai ihletésű ruháival is. Az intró alatt a fekete angyalszárnyat viselő táncosai fejdíszt tettek a kobakjára, majd a fekete köpönyegét ledobva, láthatóvá vált az ezüstösen csillogó droidjelmeze. A 2020-ban kezdődött elektronikus projekt az utolsóként játszott Cherry Coke-os „Cherokee” a futurisztikus elektropunk ütemeivel és a sötét synthwave hangzással felrobbantotta a színpadot.

Végezetül Ágoston Dániel jött, aki a Man + Machine izzó Techno-EBM ritmusaival zárta az estét. A DJ-producer-újságírót már fiatalon magával ragadta a posztindusztriális világ, a cyberpunk, a futurizmus és a neonfények hangulata, ami tükröződött a zenéjében is, ötvözte az EBM-et, a metált, a posztpunkot, a darkwavet és a technót. Dánielnek szinte a második otthona lett a Dürer, hisz többször fellépett már ott, a Covid előtti években pedig a Dürer Kert kommunikációs csapatában is dolgozott, ahol elindította el a Raveyard nevű rendezvénysorozatot, ami az újkori magyar techno és ipari elektronikus zene egyik érdekes kezdeményezése lett.

Mivel Dani annyira gyorsan felment a színpadra, hogy esélyem sem volt felkonferálni őt, valamint a megjelenteknek sem tudtam megköszönni, hogy eljöttek, így ezt most tenném meg. Örülünk, hogy láthattunk új arcokat is, akik az első Kaleid-es bulin még nem voltak velünk, persze nagyon boldogok voltunk, hogy a régi ismerőseinkkel is találkozhattunk és még hajnal fél 3-kor is velünk együtt ropták a tánctéren. Reméljük lesz még ilyen esemény, addig is hallgassátok és támogassátok a Radio Kaleid-et, akár csak azzal is, hogy megvásároljátok a kereskedelmi forgalomba nem kerülő válogatáslemezüket.