Budapesten egész nyáron csak egyetlen egy alkalommal lép fel az Első Emelet, így a múlt szombati koncertet semmiképpen se szerettem volna kihagyni, még úgy sem, hogy egy tőlem elég távoli kerületben volt a buláj.

A rövid felkonferálás és az intró után máris belecsaptak az „Időgép“-be és az „Amerika“-ba, majd Kiki kihozott egy bécsi zsömlét, odadobta egy rajongónak és jött is az „A La Carte“. Megtudtuk, hogy hamarosan itt van a nyári napforduló, így nem is következhetett más, mint a „Szentivánéji Álom“. Mivel most nem volt kivetítő, Kele vicceskedett is, hogy a közönség így nézhet 5 szépfiút, erre az énekes rákontrázott, hogy maximum a szomszédos strandon és akkor az éjszakai fürdőzés előtt jöjjön a hölgyeknek egy „Angyali Vallomás“, majd az elvágyódást szimbolizáló „Valahová, Valakivel“. A 44 éve élőben játszó zenekarnak volt régen egy remek szövegírója, Geszti Péter, aki olyan szuper dalnak írta a szövegét, mint a „Kutyavilág“, vagy a Berkes Gabi által megénekelt „Sorsvonat“.

Kiki visszatért a színpadra és érdeklődött, hogy ki az, aki még hallgat rádiót, a Retró Rádiót? Mert az „Éretlenek” filmbetétdalát még most is gyakran hallhatjuk ott. Ahogy lement a nap és jött az este, útjára indult a „Szexpedíció” és a „Megyek A Szívem Után“, ami rólunk és róluk szól. Visszaemlékeztünk a régi szép dolgokra, a 80-as évek második feléből származó „Vadkelet“-re, majd jött egy meglepetésdal is, ha már a Rapülők banda 2 tagja is ott volt a színpadon, azaz Szentmihályi Gábor a doboknál és Berkes Gabi a szintinél, ez pedig a „Nem Adom Fel” volt. Kele pólója hátul strigulákkal volt díszítve, Kiki meg is kérdezte, hogy mit szimbolizál, erre Berkes viccesen rávágta, hogy a megevett rántotthúsos zsömlék számát. És bár sokat megettek már belőle, de továbbra is ők a „Kisgeneráció“.

Elutaztunk Párizsba és megtudhattuk, miket művelt „Madame Pompadour“, aztán jött egy szintén nosztalgikus dal, azok az „Édes Évek“, amit a srácok velünk töltöttek el. Bár a vizuál hiányában nem láthattuk milyen jó csaj is az a bizonyos „Táncosnő“, de miután az énekes lejött közénk, legalább a „Nézelődünk” közben közelről is megpillanthattuk, milyen jó pasi még mindig. Kiki a „Csakazértis Szerelem“-mel megköszönte, hogy velük voltunk, pedig ilyen jó időben mehettünk volna a strandra is. A fiúk lementek a porondról, de a nagy tapsviharra hamar visszajöttek és a nagy harci feladatuk, azaz az együttes bemutatása után az „Állj, Vagy Lövök!” és a „Film Forog Tovább” dalokkal elbúcsúztak tőlünk. A meleg ellenére a közönség végigtombolta a másfél óra játékidőt, a zenekar tagjai is sokat poénkodtak és folyamatosan fenntartották a nézők lelkesedését. Sikeres koncert volt, a dalok visszarepítettek mindenkit a 80-as 90-es évekbe és az látszott, hogy még mindig milyen sokan szeretik a csapatot.