Aznap a Kispesti Napok egyik délutáni koncertje után indultam el vonattal a ceglédi Hauber Zsolt X Bonanza Banzai fellépésére. Ha már lúd, legyen jó kövér. 😀 Az autóállomásról indult az ingyenes fesztiváljárat, így a nem kocsival érkezők is kényelmesen el tudtak jutni a helyszínre.

A bemelegítésről Spigiboy helyett most Spy The Ghost gondoskodott, aki régen a debreceni City rádió műsorvezetője is volt. Egy valódi időutazásra vitte közönségét a Tears For Fears „Shout“-jával, a Eurythmics „Sweet Dreams“-ével és a The Communards „Don’t Leave Me This Way“-jével. Nagy pörgés volt a Gloria Estefan féle „Everlasting Love“-ra, a Desireless féle „Voyage Voyage“-ra és a Kraftwerk féle „The Model“-re is. Természetesen nem maradhattak el a népszerű Depeche Mode sikerszámok sem, hatalmas táncolás volt a „Question of Time“, „Strangelove“, „Just Can’t Get Enough“, „Master And Servant” dalokra.

Gyors átszerelés és az intró után máris elszabadult a pokol, az „Induljon A Banzáj!”-jal beindult a „Tánc” is és a rajongók az „Újra Élsz“-el ismételten átélhették fiatalságukat és a BB életérzést. Sorra jöttek a slágerek, a „Szárnyas Fejvadász“, „Térj Vissza“, „Dörömbölnek A Vágyak” , majd Attila megkérdezte, jól érezzük-e magunkat a nagy hőség ellenére, erre mondjuk „Nincsen Magyarázat“, hogy igen. 😀

Az hagyján, hogy meleg volt és mindenkin folyt az izzadtság a sok ugrálástól, de pont szemből sütött a nap is, kiégette a retinánkat, de a megannyi „Kicsi Szív” együtt énekelte a „Calypso“-t és követte az énekes utasítását, ami a „Nézz Rám” volt, a dalnok még a napszemüvegét is levette ehhez, hogy mindenkit jól lásson.

Készültek egy meglepetésdallal is a kedvenc előadójuktól, ez pedig a Depeche Mode „Strangelove“-ja volt. A felfrissített és dinamikus „101-es Szoba” után nem jöhetett más, mint a felújított, ritmusosabb „A Vér Szava“. Mindenkit hívott az „Ősi Láng“, ami újra égett, mi pedig lobogtunk vele együtt. Attila elmondta, hogy nagyon szuperül érzik magukat, így még szomorúbb a búcsúzás és már indult is a „Búcsúdal”.

Persze olyan könnyen nem engedtük el a srácokat, a kezdődő „Jóslat“-tal egyszerre láttuk a jelent, a jövőt és a múltunkat. Az énekes megkérdezte, hogy érdekel-e minket még egy dal és belecsaptak lázadó ifjúkorunk „Nem Érdekel“-jébe. Itt végre tökéletesen tudta a szöveget a közönség, óriási tombolás volt rá. Már nem gyászoljuk többet a jövőt, mert az itt van nekünk Zsoltnak, Attilának és Lacinak hála.

Nem volt Beethoven, nem volt Rock n’ Roll, csak a zúgó taps és a „Kihalt Minden“, amibe beleremegett a hangfal is, mondjuk már előtte is levitte az első sorokban állók fejét, szerintem a szervezők kicsit túltolták a hangfalak számát, illetve azok elhelyezését és/vagy a hangerőt. A várva várt angyal 2020-ban újra megjelent, fizetett a bűneinkért az „1984“-el. Felcsendült tinikorunk meghatározó szerzeménye, az „Elmondatott” is, ami közben a most kivételesen nem cicanacit viselő Laci lejött az árokba gitározni és pacsizni a tömeggel.

Az utolsó szám persze a szokásos „Valami Véget Ért” volt, ami után már sajnos hiába tapsoltunk. Akkor a kemény mag kitalálta, hogy folytassák a dalt, a “ceglédi asszonykórus” rázendített, mire az énekes a színpad széléről visszanézett, hogy mi történik. Az eleinte meglepődött arca már-már nevetésbe ment át, küldte nekünk a szívecskéket és a puszikat. A koncert után beszélgettünk kicsit a fiúkkal, Zsolt és Attila is nagyon meghatódott a kis produkciónktól.

Úgy gondolom mindannyiónknak felejthetetlen élmény marad az este, az a sok lelkes rajongó, a magasba lendülő kezek, a BB zászló lengetése, a közös éneklés, a ritmusra ugrálás, a sok boldog arc… ezek teszik kitörölhetetlen emlékké ezeket a dalokat. A koncert után páran vitték a régi Bonanza bakelitjeiket dedikálásra, sőt volt egy srác, aki Fábián Tibor Induljon a Banzáj! aranylemezét vitte oda a Maestro-nak aláírásra. Szép volt fiúk! Folytatás a következő állomáson!