Valahogy mindig sikerült mostanában lecsúsznom a budapesti székhelyű DM tribute The Devotees koncertjéről, utoljára 3 éve láttam őket, így mikor kiírták, hogy lesz ez a kispesti ingyenes fellépésük, gondoltam miért ne, ráadásul pont útba is esett nekem aznap.

A korai kezdés és a nagy hőség ellenére egész szép kis rajongói csapat gyűlt össze a Templom téren felállított színpad előtt. Pár perces késés és az intró után máris belecsaptak a „Question Of Time“-ba, amit a szokatlan dallamú, de kiváló harmóniájú „Shake The Disease” és a sötét, introspektív „Halo” követett. A „Walking In My Shoes“-nál Ádám már nem bírta tovább a forróságot és levette a zakóját, majd a következő „Behind The Wheel“-nél már a mellényét is kigombolta, így majdhogynem meztelen felsőtesttel nyomta tovább a koncertet.

Nemcsak Dave orgánumát, hanem a mozdulatait, mikrofonállványos pörgését, arckifejezését, ruházatát és kiáltásait is tökéletesen levette az énekes. Az ikonos „Never Let Me Down Again” alatt természetesen a szokásos karlengetésre buzdította a zenekar a közönséget. Mindannyiunknak szüksége lenne a saját személyes Jézusára, amit megkaptunk 3,5 perc erejéig a „Personal Jesus“-sal.

Az időtlen klasszikus „Enjoy The Silence“-hez feleslegesek a szavak, nem is kell leírni, hogy sokak számára mennyire legendás ez a dal. Az „It’s No Good” közben Sándor abbahagyta a szinti nyomogatását és előrejött gitározni. A Depeche Mode-ból sosem lehet elég, amit be is bizonyítottunk, visszatapsoltuk a bandát és rögtön felcsendült a 80-as évekbeli „Just Can’t Get Enough” és utolsóként a manapság még aktuálisabb „Everything Counts“.

Jó hangulatú koncert volt, a fiúk visszarepítettek minket a múltba, így újraélhette az, aki ott volt, de átérezhette a hangulatát a fiatalabb korosztály is.