Idén is a Fekete Zaj-tól volt hangos a festői szépségű Mátra, de az előző évektől eltérően most korábban, már július utolsó napján elkezdődött a sástói fesztivál. Maga az esemény készpénz, valamint kártyamentes volt, a karszalagra erősített chippel lehetett fizetni az ételért, italért, azt pedig feltölteni a fesztivál területén tudtuk, a fel nem használt összeget természetesen visszakaptuk, de fel is ajánlhattuk a következő évi szervezésnek. Egyszerűen tájékozódhattunk a bejárat mellett beszerezhető fesztiválfüzet segítségével, amiben nemcsak a napi és színpadi bontás szerepelt, hanem egy térkép is. Továbbra is öt helyszínen folytak a koncertek, három színpad a fesztiválnak is otthont adó kemping területén, egy a tábor melletti csónakázótó közepén lévő kis szigeten volt, amit esténként neonokkal kivilágított hídon közelíthettünk meg, az ötödik pedig a kilátó lábánál, amit késő éjjel fényfestéssel megvilágítva találhattunk meg az erdőben.

Zeneileg a posztpunktól, dreampoptól és a darkwave-en át a metálig, a posztrocktól a magyar alteren át az indusztriálig, a hip-hoptól a streetpunkig és az ambientig számos rétegzene kedvelői megtalálhatta kedvenceit. A koncertek mellett napközben is számos programlehetőséget kínáltak a szervezők: workshopok, túrák, retró videó- és szerepjátékos játszóház várta az érdeklődőket, sőt ebben az évben tetováltathattál is. Éjszakára megszállhattál a fesztivál területén található hotelben, amihez wellness részleg is tartozott, kibérelhettél faházat, vagy választhattad a jól bevált sátrazást is.

Idén is önkénteskedtem, a 0. napon már a merchpultot pakoltuk ki, így csütörtökön nem voltam beosztva, teljes erővel neki tudtam esni a koncerteknek. A fesztivált az Osztálykirándulás színpadon a neo-pszichedelikus progresszív alternatív székely posztpunk Raklap nyitotta meg. Ilyen zenét, amit mi csinálunk, nagyon nem játszik senki.” – nyilatkozta kis humorral a zenekar stílusáról a sepsiszentgyörgyi banda. A 2021-ben megalakult csapat részt vett a Marosvásárhelyen megrendezett Peron Music Tehetségkutató Fesztiválon, ahol második helyezést értek el. A Kispál frontemberét szó szerint (meg)idéző, pimasz és ötletes „Szia Mama” dalra Lovasi András is felfigyelt, így a Kispál és a Borz előzenekaraként is felléphettek a Budapest Parkban. Borz rajongóknak kötelező program!

Rögtön következett a magyar darkwave kékmandarin, azaz Simon Tibor, Gyarmathy Zsolt és Árgyelán Barnabás triója. Az énekes Tibor már korábban is együtt dolgozott a szintis Zsolttal az Empty Story bandában, tulajdonképpen ők ketten kiváltak és mivel Tibor már jó néhány dalt megírt, így megvolt az alap, amit az új együttesbe tovább tudtak vinni. A Zajra készültek az ES-s „Vörös Hold” újracoverezésével, de volt a „Menekülj” és az „Essen” is. Elsősorban a régebbi, pörgősebb dalokat hozták magukkal, így már délután táncra perdült az Osztálykirándulás színpad előtti tér, csodás volt a hangulat.

Utánuk máris kezdett a gyöngyösi/budapesti székhelyű coldwave Cold Contrast, akik a három évvel ezelőtti Fekete Zajon formálódtak zenekarrá. A banda neve egy MRI vizsgálat során fogalmazódott meg Nemesházy Marcell fejében, amikor is a kontrasztanyag egy hideg hullámot okozott a testében. Marci a covid alatt írt dalokat, de nem ismert megfelelő énekest, ezért egy hirdetést adott fel, amire Iadar Melinda jelentkezett, majd ő hozta magával Baranyai Márk basszusgitárost és később Pribéli Miklós “Makó” is csatlakozott hozzájuk, mint gitáros. Ők is inkább a táncolhatóbb dalokat hozták magukkal, mivel napfényben játszottak (Melindát sajnáltam is, pont szemébe sütött végig a nap, ami kisminkelve pláne nem annyira vicces a festék szembe belefolyása miatt), a borongósabb számok nem illettek volna oda. Most játszották legelőször közönségnek (bár a kiváltságosok már hallhatták egy privát borospincebulin is, köszi ezért Laci 😉 ) a legújabb, kicsit synthwaves „Illusions“-t, amihez hamarosan készül majd videó is, persze volt a kedvenc „Dependency“, „My Emptiness” és a „Misdeed” is.

A Delta színpad első fellépője a Swim Swim Naked volt, egy budapesti elektronikus-pop duó, amelyet 2024-ben alapított Nagy Krisztina és Makkay Dani. Projektjükben a dallamos pop elemei mellett az elektronikus zene kapta a főszerepet, illetve a kísérletező ritmusok és a különleges zajok egyedülálló keveréke. Az elektronika és az érzelmek találkozásával invitált minket egy közös “úszásra”, egészen a csobbanástól a mélyre merülésig.

Vissza az Osztálykirándulás színpadra, ahol az Artur, egy 2015-ben alakult négytagú szegedi zenekar a 10 éves évfordulójuk alkalmával beválogatott a dallistába néhány régi kedvencet is, persze nem mellőzve az új lemezt sem.

Belehallgattam a Fanyüvőn fellépő Sleeptime Gorilla Museum-ba is. Az amerikai kísérleti rockzenekar 1999-ben alakult a kaliforniai Oaklandben. Zenéjükben klasszikus, ipari és art-rock elemeket ötvöztek. Fellépéseik során részletgazdag színpadi előadásokat szoktak bemutatni, most is különleges maszkot és női ruhákat viseltek.

Vissza az Osztálykirándulásra, ahol a NANANA, a kelet-magyarországi gyökerű, Budapesten alkotó posztpunk zenekar éteri énekhanggal, dübörgő indulatokkal, szerelemmel és az értelem keresésével formált világot maga köré. Zenéjük a kettősségek terepe: egyszerre érzelmes és nyers, sötét és mégis felszabadító. Az énekesnő intenzív fellépése kirántott minket a valóságból.

A Delta színpadi denevér-t már láttam márciusban a Gólyában, most vagy jobb volt itt a hangzás, vagy más dalokat játszottak, de sokkal ütősebb koncertet adtak. A Csepelről és Chiléből származó duó 2021 végén alakult. Basszusgitár, gitár és dobgép találkozott a posztpunk, a new wave és egy kis dreampop hangzásvilágában.

Az utánuk következő svéd Ashbury Heights finom szintipopja már a koncert elején örömet szerzett a vadul bulizó tömegnek. Tökéletes volt a kémia Yasmine Uhlin énekesnő és Anders Hagström oldaltársa között, így egy erotikus és játékos show-t kaptunk. A színpadon áttetsző csipkés kezeslábasban surranó Yasmine elbűvölte, majd újra és újra behálózta rajongóit, közben kacérkodott a lendületes Andersszel és az élő billentyűs/gitárossal. A szett olyan ismert dalokból („Phantasmagoria“, „Anti Ordinary“, „Spiders“, „Is That Your Uniform?“) állt, amik az elmúlt években jelentős népszerűségre tettek szert. Tökéletes példa arra, hogy a 80-as évek szinti hangjait miként lehetett frissen átvinni az új évezredbe. Több metálos/rocker ismerősöm is mondta, hogy fantasztikus hangulatot csináltak és sokunknak a nap koncertje volt.

A beosztásom miatt nem vártam meg az éjfél utáni koncerteket és az aftert sem, de másnap hallottam, hogy sokan a halálba kívánták a Kilátó színpadi, reggel 6:30-ig tartó hardcore/trance/techno/goa/acid bulit. Tény, olyan hangerőn szólt, hogy én is hallottam a pár száz méterrel arrébb lévő faházban, el bírom képzelni, hogy szegény sátrazók mennyit aludhattak…

A pénteket füstölőkészítéses workshop-al kezdtem, majd az aznapi önkénteskedésem után, ami a kajakészítés volt, ellátogattam a Kacsatóniához, ahol Franny, a Budapesten élő népzenész misztikus dalszövegekkel és melankolikus dallamokra épülő, ujjpengetős gitárkísérettel szórakoztatott minket.

Át a Fanyűvőre, ahol a 2000 óta létező, a magyar klubok és fesztiválok népszerű zenekara, az amber smith játszott. A Poniklo Imre által vezetett csapat a budapesti indie szcéna legaktívabb és egyben legtermékenyebb tagja, jó kezdése volt a napnak.

Az Osztálykiránduláson fellépő Kakadu & Bölömbika a korábbi Rémember tagjainak közös agyszüleménye. A zene tisztelgett a 90-es évek alternatív rock szellemisége előtt. Fibula egyedi hangorgánuma természetes szimbiózisban élt a zenei kompozíciókkal, mozgásügyileg pedig egy teljes aerobikórát lenyomott a színpadon.

Nagyon vártam a Delta színpadi TAIGA fellépését és nem okoztak csalódást. A belső-mongóliai és hszincsiangi elektronikus duó, ami eredetileg egy négytagú folkzenekar volt, a hagyományos népi hangzást modern technikával ötvözte egy újfajta pszichedelikus nomád zene formájában. A mongol hagyományokban gyökerezve a khoomei torokéneklési technikát, olyan hangszereket, mint a morin khuur, a tuvai doshpulur lant, a nagydob és a gitár, mindezt ötvözték a dub, a beats, az ambient és a trance hatásaival. Minden kompozíció üzenetet közvetített és kaput nyitott az autentikus világukhoz és életükről alkotott víziójukhoz. A nap hatalmas meglepetése volt és nem csak számomra.

Kimentem a Kilátó színpadra, ahol Villő a meseszerű dreampopjával, a misztikus dallamaival és az álomszerű szövegeivel egy mágikus világot idézett meg. Az álomszerű dreampopot játszó Czeizer Dóra Villő tavaly debütált a Zságer Balázs által vezetett Move Gently kiadónál első EP-jével és ez volt az első Zajos koncertje. Nagy sikere volt a Trabant együttes feldolgozásának. Olyannyira tetszett a közönségnek az előadás, hogy a hatalmas taps és hujjogatás miatt teljesen elérzékenyült az énekesnő.

Vissza a Delta színpadra, ahol kis csúszással a párizsi Soror Dolorosa egy kis SOM beütéssel a gótikus, death rock és a coldwave rajongóit örvendeztette meg. A banda a nevét Georges Rodenbach flamand szimbolista író Bruges-la-morte című regényéből kölcsönözte. A francia zenekar a klasszikus hangulatot a 21. századhoz illő, monumentális hangzással frissítette fel, teljesen elkápráztatva a közönséget a csilingelő gitárokkal, a mély férfi vokállal és a darkos balladákkal. A koncert után hiába kértünk ráadást, valószínű a csúszás miatt nem is várták meg, hogy visszajön -e a banda, rögtön teljes hangerőre nyomták a nagyszínpadot.

Ahol kísérteties boszorkányok támadtak. A Witch Club Satan egy kizárólag nőkből álló, magukat feministának nevező norvég black metál zenekar. A csoport 2022 elején alakult, miután a három alapító tag találkozott a színházi iskolában. 2024-ben adták ki debütáló albumukat. Zenéjük társadalmi-politikai témákat dolgozott fel, úgymint a rasszizmus, a környezetvédelem és az izraeli-palesztin konfliktus. Nemcsak a videoklipjeik, de az élő show-ik is tele voltak meztelenséggel (a koncert elején olyan ruhában voltak, amiből kilógott a mellük, aztán már csak egy szál bugyi volt rajtuk), véres jelenetekkel és okkult szimbólumokkal, még a gitárt is tőrrel pengették.

A koncertek után az Ipari Szakadárok, majd a Dead Line Industries afterén tombolhattuk ki magunkat hajnal 4 óráig.

A szombati beosztásom alatt a Brigantik, egy várpalotai bányász punkrock banda nyitotta meg az Osztálykirándulás színpadot. A zenekar a dalaiban a munkásosztály helyzetét, a szociális problémákat és a klímaváltozást érintette.

Ahogy végeztem az ételkészítéssel, irány a Fanyüvő, ahol a mexikói Descartes a Kant kezdett, akik eklektikus zenei hatásokat ötvöztek a színház, a tánc és a film műfajaival. A banda neve a két ismert filozófus nevéből származik: René Descartes és Immanuel Kant. Zenéjük a noise grind és az elektronikus jazz keveréke.

Vissza az Osztálykirándulásra, ahol a Gulu Gulu, egy 3 éve alakult 6 fős zenekar lépett fel. A banda eredetileg posztpunk és emó vonalon alkotott, de a legutóbbi EP-n a shoegaze irányba kezdtek elindulni.

A Fanyüvőn belehallgattam a Londonban alakult Lowen bandába. A közel-keleti progresszív doomot játszó együttes elsősorban az énekesnő megtört identitására fókuszált, aki az iráni forradalom elől menekülő szülők gyerekeként már az Egyesült Királyságban született. Iránban metált játszani amúgy illegális és azon nők, akik kíséret nélkül énekelnek, azok a kivégzést kockáztatják. Nina gyásszal teli vokálja helyenként eredeti iráni tahrir éneket is tartalmazott, de angolul, perzsa, akkád és sumér nyelven is dalolt, az egésznek keleties hangzást adva.

Újra az Osztálykirándulás színpadon találtam magam, ahol a budapesti Choke City ötvözte a posztpunk, a shoegaze és a dreampop elemeket egy kis pszichedelikus köddel átitatva.

A Delta színpadot a budapesti Véna nyitotta meg. A darkwave/posztpunk/synthpunk duót az énekesnő Szabó Sára Viola és a gitáros Magyari Árpád alkotta. Még nem láttam őket, nekem kifejezetten tetszett, nemcsak zeneileg, hanem az összképet illetően is, Árpi bordó ingje színben tökéletesen passzolt Sára szintetizátorát eltakaró lepellel.

Az oslói Mayflower Madame a posztpunk, shoegaze és pszichedelia keverékét adták elő az Osztálykirándulás színpadon, amit az 1980-as évek sötét romantikája vezetett. A dalok a 80-as évek posztpunk és darkwave fúziójából születtek.

A DOODSESKADER (hollandul „halálosztag”) egy könyörtelen hangzásvilágú projekt. A 2020 végén alakult belga duó a sludge, hardcore, elektronikus zene, rap és noise közös múltjából táplálkozott.

A Fanyüvőn belehallgattam a Kátai Tamás által vezetett, makói gyökerű Thy Catafalque avantgárd metáljába. Az egykor egyszemélyes stúdióprojekt mára vibráló alkotói együttműködéssé alakult, amelyben az avantgárd, a népzene és a metál párbeszédet folytattak egymással.

Kis csúszás után máris kezdett a három zenész barát, azaz a bécsi The Devil & The Universe. Csuklyában és lófejes maszkban léptek a Delta színpadra, amit az első szám után le is vettek. Zenéjükben a törzsi dobok találkoztak a nyolcvanas évek elektronikájával, ipari ütemek olvadtak össze a filmzeneszerű hangulatokat megidéző jövővel, ami sosem létezett. Szuper koncertet adtak, körülöttem mindenki táncolt.

Visszaballagtam a Fanyüvőre, ahol a High Parasite játszott. Az Egyesült Királyságból származó zenekar 2024-ben mutatta be debütáló albumát, frontembere pedig az az Aaron Stainthorpe, aki a My Dying Bride énekese is. Nálam nagyon betalált a sötét szintipopot, a gothic rockot és a metált ötvöző zene, stílusukat “death pop”-nak nevezték el.

Immár csúszás nélkül indult el a Delta színpadon a Quixotic. A Miami Vice életérzést Budapestre elhozó Miklósy Krisztián rövid idő alatt Magyarország legnépszerűbb synthwave producere, DJ-je és zenekara lett. Most cyberpunkos DJ szettel készült, azt hiszem nekem jobban tetszett a tavalyelőtti, 80-as éveket idéző koncertje.

Rögtön indult is a Psychedelic Rainbow Warrior Peace Force veretős hardtechnoja pszichedelikus ütemekkel. A banda a nevét egy álhírről kapta, amiben leírták, hogy létezik egy ilyen nevezetű terrorista szervezet, a tagok a los angelesi vízhálózatot be akarják LSD-zni, ezáltal eluralkodik mindenkin az egyetemes szeretet, ami megdönti majd a világgazdaságot. Mémekkel átitatott videók kísérték a „Luxusputri“, „Cyber Lancelot“, „Drug Inc.“, „P.R.W.P.F.” és az elmaradhatatlan „Doubletta” dalt, ahol még egy serpenyő is előkerült, a közönség jól meg is táncoltatta a tökéletes főzőeszközt. A szett második fele egy korai 2000-es évekbeli zeneszerkesztő szoftverrel lett megírva eurodance stílusban, amit egész jól fogadott a fekete tömeg és a koncert hajnali fél ötös befejezését is nagyon sokan megvárták.

A vasárnapot tollas hajdíszkészítő workshop-on indítottam, majd a kávéfőzéses munkám után nekiindultam a koncerteknek.

A Teraszon fellépő Whispers of Saturn budapesti székhelyű költői kollektívát Inara Kama-Tashi alapította 2024-ben. A modern élet fájdalmában gyökerező suttogások a rituális mozgással együtt álomszerű élményt adott a hallgatóságnak.

Izgatottan vártam a francia Eihwar-t a Fanyüvőn, a modern fantasy folk duót, a neo-viking bandák új generációjának legújabb tagját. A 2023 óta létező formáció új életet lehelt a rég elfeledett pogány háborús dalokba, táncolható ritmusokkal, technoid trance vokállal és hagyományos skandináv hangokkal rúnás rituáléba és transzba invitálta a hallgatóit. Szuper hangulat volt végig, persze a legnagyobb tánc az ismert „Viking War Trance” dalra volt. Pogány és viking zene rajongóknak kötelező!

A budapesti Barking Babies dark wave/postpunk trió várta rajongóit a Kilátó színpadon. Szintén láttam őket márciusban, szerintem sokat fejlődtek azóta. Az énekes többet kommunikált velünk és vicceskedett, hogy nagy álmuk volt a Zajon való fellépés, úgyhogy tulajdonképpen ezután már fel is oszolhatnak. 😀

Utánuk rögtön kezdett a Years of Denial a francia zenész és a cseh előadóművész, dalszövegíró és énekes-dalszerző projektje. Az erőteljes performanszokkal működő, 2016 óta aktív duó segítségével a postpunk, a goth, a new beat, az EBM, az indusztriál és a rave sötét zugait jártuk be. Az énekesnő hol csipkés álarcot húzott magára, hol vonóval imitálta a torokvágást, még a cipőjét is ledobta táncolás közben. Új kedvenceim lettek, lendületes koncertet adtak és magával ragadó atmoszférát teremtettek, szinte lángra lobbantották a színpad előtti teret.

Maradtam a Kilátónál, ahol a LivingTotem sötét lebegést hozott el az ipari ütemek és törzsi ritmusok közti világban. Az egyszemélyes projektet 2006-ban hozta létre Gulyás András aka dj Kraak, aki komor, táncolható és avantgárd indusztriállal készült nekünk.

Több mint 30 év szünet után újra színpadra állt a magyar indusztriállegenda CMC, vagyis a Cro-Magnon-i Cola. Először játszottak ezen a fesztiválon, a keményen társadalomkritikus zenekar világvége hangulatot árasztott. A CroMagnon-i Cola György első feleségének rajza volt: az ősember iszik egy koponyából, ez a cromagnon-i cola, amit ha megkóstolsz, máshogyan látod majd a világot. 2019-ben újraéledt a projekt, pár éve ugyanis Gyurihoz csatlakozott Barnabás, majd Csabi és a két srác adta neki a motivációt ahhoz, hogy újra koncertezni kezdjen. György suttogó szavalatai, narratív éneke az áthangszerelt dalokkal egy igen különleges hangzású világba repített minket. Néhány dalnál a Planetdamage-s Máriusz is a porondra állt, pl. a legújabb „Vörös Földek” című számnál.

A Pornography (Hungarian The Cure Tribute) zenekar 2001-ben alakult Gyöngyösön azzal a céllal, hogy a közönség és a tagok örömére elhozza a The Cure zenekar hangulatvilágát. A dark, new wave és posztpunk zenei irányzatok ősatyja előtti tisztelgésük nemcsak a Cure, hanem ezen stílusok rajongóinak is kedvére tett a „Lullaby“, „Lovesong“, „Friday I’m In Love” és az utolsónak játszott „A Forest“. Baranyai Márk pár hete távozott a csapatból, hogy a többi projektjeire jobban tudjon koncentrálni, helyét a Crow Black Dream-ből is ismert Kovács Milánnak adta át, aki jól megoldotta első Cure-os fellépését, Márk büszke is volt rá a koncert után, bár én láttam, hogy közben is nagyon drukkolt neki.

A Senkwaves csapat által megtartott after nagyon jól sikerült, hajnali 4-ig kellett volna tartania, de majdnem 5 óra volt, mire befejeződött a főleg 80as évek és egy kevés mai darkwave/posztpunk zenéből álló szett.

Köszönet az egész Fekete Zaj szervezőségének, hogy újra felejthetetlen élményhez jutottunk. A fesztivál ismét bizonyította, hogy a sötét, underground zenei műfajok egyik legnagyobb hazai eseménye és ránézésre többen is voltunk ebben az évben, mint tavaly. Ez a hely egy igazi menedék, ahol a természet közelsége, a zenei élmények és a közösséghez tartozás hozott létre valami rendkívülit. Aki ott volt, az tudja, hogy miről beszélek és már tuti visszaszámol a következő évig. Én is így teszek!