Amikor az A38 meghirdette az Empathy Test, Lakeside X, Black Nail Cabaret koncertet, tudtuk, hogy ott a helyünk. Akkor még nem sejtettem, hogy derékfájással fogok küszködni. Na, de fájdalom ide vagy oda, mégiscsak illő tudósítani a magyar szubkultúrának. 😀

Rögtön munka után estünk be a hajó teraszára, a magyar duó viszonylag korán, 18:30-kor pontosan kezdett. Az intró alatt elsőként Krisztián lépett a színpadra, majd Emese követte. Mindketten csupa feketében voltak, csak a szintis fehér cipője kandikált ki az állvány alatt. Az énekesnő rácsos maszkban misztikus hangulatot varázsolt a pódiumra. A Black Nail Cabaret a jelenlegi, Chrysantemum című albumuk első számával nyitott, Emke a „My Home Is Empty” elektronikus hangjaira az első másodperctől kezdve átadta magát könnyed mozdulatainak, majd mélyebb orgánummal és nyugodtabb légkörrel adta elő nekünk az öt évvel ezelőtti „My Casual God” című dalt.

Vissza az új albumhoz, a „Totem & Taboo” a műsor előrehaladtával nagyon is táncolhatóvá vált, majd tovább fokozta ezt a hatást a fülbemászó „Darkness Is A Friend“. Az erőteljes „No Gold” közben a maszk is lekerült Emese arcáról, majd az énekesnő „Neurons” alatti hipnotikus tánca magával ragadta a tömeget. Igazi bulihangulat alakult ki a „Teach Me How To Techno” és az utolsónak játszott „Bête Noire” során, amikor Emke is lejött közénk a színpadról és úgy szólította mozgásra a közönséget. A rajongók lelkesen fogadták őket, az együttes szürkületi fényben sem veszítette el varázsát.

Rövid átszerelés után folytatódott is tovább a műsor a 2005-ben alapított, prágai Lakeside X bandával. Bár 2010 és 2020 között hosszabb szünetet tartottak, azonban visszatérésük óta ismét szorgalmasan turnéznak. 2023 júliusában még egy álmuk is valóra vált, ők lehettek a Depeche Mode prágai koncertjének az előzenekara. Tavalyelőtt egy német fesztiválon már sikerült őket élőben hallanom, már akkor is azt gondoltam, bárcsak ez az együttes lett volna a budapesti Mode koncerten is… Ez a fellépésük még talán jobban is tetszett, lehet a színpad közelsége miatt.

Az intró utáni „Tear Down The Wall” zseniális kezdése volt a szettüknek, a fülbemászó dal senkit sem hagyott mozdulatlanul állni, az utána következő „Time Has Come” dallal a srácok azonnal maguk mellé állították a közönséget. A „Fire In The Sky” dallamai egy kicsit nyugodtabbak és new wave-esebbek voltak, de a parkettbarát „Fascination” táncos ütemeire ismét beindultak az emberek. A „Siren Song” engem a Placebo-ra emlékeztetett, mind zeneileg, mind az éneklés terén. Az elektronikus „Bloodflies” gyöngyszemet éljenzés és taps fogadta, az utolsónak bemutatott „Rising” közben pedig már a gyapjúsapkás énekes (akinek számomra talán a sapi miatt Mesh-es kinézete volt) is felszabadultan táncikált.

Ez volt az első magyarországi fellépésük, úgy láttam, hogy jól érezték magukat a fiúk és a közönség is elismerősen beszélt róluk a koncert után. Akinek tetszett, hamarosan viszontláthatja őket, ugyanis október 23-án, csütörtökön Christian Eigner-nek, a DM dobosának lesznek az előzenekara, illetve szintén egy csütörtöki estén, november 20-án a DeVision Redux előtt lépnek majd fel, mindkét koncert az A38 hajón kerül megrendezésre.

Nem sokkal 20 óra után végre elérkezett az est fő fellépője, a 2013 óta létező londoni Empathy Test. Ha jól emlékszem, először 2019-ben találkoztam a hildesheimi fesztiválon a zenekarral és annak dallamos szintipopjával, azóta pedig már a hazai dark színtér szerves részévé váltak érzelmes dalaikkal. A trió már rögtön erősen kezdett, a romantikus nyitószámmal, a „Kirrilee“-vel lépett színpadra. Isaac Howlett egy hosszú, trükkösen szabott fekete felsőt viselt, a szintis Nadine csinos fekete blézert, a dobos (mint megtudtuk David-ot más helyettesítette, mivel apai örömök elé nézett, így a beugró zenész hajnali 4-kor tudta meg, hogy neki kell jönnie) pedig egy egyszerű fekete pólót.

A zenekar már a kezdetektől fogva elemében volt, a közönség pedig rendkívül örült az érzelgős „Last Night On Earth” és „Making Worlds” daloknak. Ezek után Isaac a „Fear Of Disappearing” és a „Monsters” kétségbeesését énekelte meg nekünk. A brit énekes könnyedén érte el a magas hangokat a „Bare My Soul” és az „Incubation Song” című számokban, majd a hangja elkerülhetetlenül a bőrünk alá került a közkedvelt „Empty Handed” alatt. A frontember elmondta, milyen vicces, hogy pont egy folyón adják elő a következő dalt, a „A River Loves A Stone“-t.

Isaac a közelgő szólólemezéről is játszott két újdonságot, az október 3-án megjelenő „Eggshell“-t és a halloween alkalmából, október 31-én kiadásra kerülő „Ghosts Of The Tsunami“-t. Itt jegyezném meg, hogy az A38 hajón a november 20-i DeVision Redux előtt ő is fellép majd a Lakeside X mellett. Akinek tetszett a banda zenéje, biztosan be fog jönni az énekes muzsikája szólóelőadóként is. Úgy érzem, a jelenlévők közül sokan ott lesznek!

Vissza az Empathy Test-hez, máris jött a „Holding on” kedves prüntyögése, majd a következő „Vampire Town“-t nekünk ajánlotta és boldogan énekelte az “És tudom, hogy mindig is barátok leszünk”-öt. Párszor már láttam az együttest, de Isaac-et ennyit még sosem hallottam koncert közben a közönséghez beszélni. Ismét egy szólódalt hallhattunk, ezúttal a tavalyi kislemez „House Of Cards” rendkívül fülbemászó számát, a rajongók karjai szinte automatikusan a magasba emelkedtek és mindenki táncolt. Folytatásként a misztikus „Doubts” következett, ahol a gyors tempójú dobolás tovább fokozta a bulihangulatot. A brit énekes kétségbeesve trillázta a „Demons” “…ugyanaz, ugyanaz, ugyanaz, ugyanaz” sorát. A „Losing Touch” közben egy német fesztiválon megismert, félig magyar-félig germán csaj világító pálcikákat osztogatott a tömegnek, amiket mi lelkesen lóbáltunk a zene ütemére és énekeltük a “Mindig is Te voltál” utolsó sort.

Ez a dal zárta a koncert első részét. Dübörgő taps közepette a trió elhagyta a porondot, persze tudtuk mi, hogy ezzel nincs vége, a visszahívás megtette a hatását. Ráadásként ismét egy “folyós” számmal kezdtek, a „Holy Rivers” lágy hangjaira úgy tűnt, mintha Isaac erős köteléket kovácsolna a zenekar és a rajongók közé a “Könnyek módjára futunk szent folyók áradatán keresztül” ismételgetésével. Aztán beharangozta az utolsó dalt, a „Love Moves”-t. Elmondta, mennyi rossz dolog történik a világban, de nekünk csak a jó dolgokra kell koncentrálnunk és emlékeznünk arra, hogy a “szeretet mozog”. Kiderült, hogy van még egy kevés idejük, így még két számot eljátszottak nekünk, a rajongók finoman ide-oda mozogtak a „Here Is The Place” és a „Throwing Stones” gyengéd ritmusára.

A német lány elmondta, hogy ott náluk mindig dobnak fel konfettit a színpadra és mivel Isaac szemei általában csukva vannak, így sokszor semmit nem szokott ebből észrevenni. Engedélyt kért Nadine-tól, hogy most is szórhat-e, ő pedig bólintott egy nagyot, így az első sorban páran kaptunk mi is a markunkba, hogy egyszerre történjen meg a konfettihintés. Jelentem, most észrevette az énekes, mondjuk szerintem nem örült neki annyira. 😀 Amikor az órámra néztem, alig hittem el, majdnem 2 órát játszottak. A koncert után egy órás dj szett következett, bár ahogyan láttam nem a táncoláson járt a rajongók esze, hanem rohantak a merch pulthoz venni ezt-azt, beszélgetni és persze fotózkodni kedvenceikkel. Igazán szuper este volt! 😊

Fotók: Zámbó Zorán és A L pix _{^{(Facebook, Instagram)}}