Míg sokan a hét utolsó napjának estéjén már a hétfői munkára készülnek fel, mi jobbnak láttuk koncertre menni és nem a másnapi melóra gondolni. 😃 Vasárnapról lévén szó kezdés előtt annyira nagyon nem voltunk még sokan, de szép lassan azért megtelt az A38 hajó Orrterme.

Elsőként a Rút, egy budapesti alternatív elektropop duó lépett a színpadra. 2024 végén mutatkozott be Szőke Abigél színésznő és Szilágyi Máté, akit már a Maneuver Maneuver bandából is ismerhettek. Bár hangszerelésük elég minimalista, képesek voltak élőben álomszerű élményt nyújtani.

A személyes szövegű dalok más-más irányba vittek el minket, a szabadságvágyról szóló „Never Get Old” vagy a nyersebb energiájú synth punk „Mess” táncolásra csábította a közönséget, míg a melankolikusabb hangulatú „She And I” és a „Butterfly” lebegő atmoszférát teremtett és arra ösztönzött, hogy csendesedjünk el, a külvilág dolgait tegyük egy kicsit félre és nézzünk befelé.

Rövid átszerelés után, a kiírthoz képest 10 perccel hamarabb érkezett a 2022-ben alakult Barking Babies. A budapesti posztpunk/darkwave zenekart már többször láttuk, azt kell mondanom, hogy egyre jobbak, sokat fejlődtek. A tavalyi „Hysteria” dallal kezdtek, ami rögtön mozgásba hozta a rajongókat, a „Lambs Can’t Smoke” alatt pedig a porondhoz közelebb rendeződött a tömeg.

Az elején egymásba voltak kötve a számok, amiket a hideg fuvallat és a melankólia uralt. Hallhattunk dalokat a 2023-as („Silence“, „Nothing“, „Hollow“) és az idei („Dead Leg“, „Gutters“, „Secretly In Love With The Moon“) korongról is, sőt utolsóként egy új számot is eljátszottak nekünk a következő albumról, a „Nosferatu“-t.

A banda dalai egyszerre idézték meg a 80-as évek new wave hangzását és egy letargikusabb posztpunk világot. Az énekes Olivér az együttes bemutatása után azt is elmondta, hogy november közepe-vége felé jön majd ki a 2 dalos kislemezük. Akinek tetszett a koncert, legközelebb Zágrábban láthatja a zenekar.

Nagyon vártam a Denuit fellépését, akik szintén a kiírthoz képest 10 perccel kezdtek korábban. A francia darkwave duó a gótikus technót és a kísérteties coldwave dallamokat ötvözte, megteremtve ezzel saját hangzását, a nightwave-et. A banda tavasszal adta ki negyedik albumát, a “LOVE violence”-t. Eddig egyik lemezük sem volt egyforma, a posztpunkos kezdetektől az utolsó előtti “Ritual”-ig, ami sokkal inkább nightwaves volt, a zenekar azóta jelentősen fejlődött.

Lis Araignée és Ivi Topp az intró alatt egyszerre jelent meg a színpadon, nevükhöz (együttesnév jelentése: éjjeli) hűen majdhogynem teljes sötétségben, csak a zseblámpával világítottak, néha pirosan felvillant a falra akasztott egység szimbóluma logójuk. A „Tears Fall”-al rögtön a legelején bevezettek minket táncolható és ragyogó univerzumukba. A dal közben már csak az énekesnő kezében volt lámpa, Ivi ment a szintihez prüttyögni. A következő „Blind” olyan volt, mint egy gyötrődő lélek zokogása, vagy az egyszerű, mégis annyira megragadó „Skeletons“, ahol Ivi is eljött a szintijétől és Lissel együtt táncolt, illetve Lis is megmutatta, milyen magasra tud a lábaival a levegőbe rúgni.

Kisebb visítás hagyta el a számat, amikor felcsendült a „Zombies“, ugyanis az előre megnézett, eddigi setlistákban nem szerepelt, így nagyon szomorú voltam, hogy nem fogom hallani, úgyhogy hatalmas meglepetés volt, köszi érte. 😉 “Kérlek, ne ébreszd fel a szörnyeket” – bölcs tanács, de erre bizony a hajó összes kis szörnyetege megmozdult. Mint tudjuk, zombik esetében a “célozd a fejet” válik be, de valójában egyenesen a szívünket találták el, Lis tündérhangja is elvarázsolt minket a dallal és az is, ahogy az énekesnő köszöntött minket. Elmondta, hogy szeretik Budapestet, nagyon szép város és remélik hamar visszatérhetnek.

Meghallgathattuk a legújabb, francia szövegű, misztikus és energiával teli „Cyanure“-t is, minden hang tiszta varázslatnak érződött. Az egész koncert alatt lehetett érzékelni a tagok közti szeretetet, de a „Fear” közben elképesztően cukik voltak, ahogyan kedvesen összerakták a fejüket, az elbűvölően titokzatos „Dark Soot“-nál pedig a szintis megsimogatta Lis karját. Az énekesnő tökéletes kiejtéssel mondott nekünk köszönetet a sok tapsért. Én pedig borzasztóan irigykedtem rá, hogy milyen könnyedén hajolt hátra és ment le szinte teljes hídba. (igen, még mindig derékfájással küzdök 😔)

A „Faceless” alatt ment a közös tapsoltatás, majd az énekesnő lejött a közönség közé és együtt táncolt velünk. A „nocturnal Vision” előtt Lis irányításával bemelegítettük a hangunkat a közös énekléshez és ismét előkerültek a zseblámpák, amik fénykard benyomását keltették. A fény és az árnyék összefonódott, az érzelmi melegség és a hangzásbeli hidegség közt precíz egyensúly jött létre, a francia és az angol nyelv között ingadozva jött is a tavalyi „Cendre“, aztán az utolsóként játszott, legújabb „Show Your Face” közben az énekesnő próbált mindenkit alaposan megnézni, rám is viszonylag sokáig nézett.

Lis és Ivi a szerelem különböző aspektusain keresztüli utazásként mutatta be a szerzeményeiket, ahol az érzelmek dallamokká váltak. Vágy és bánat egyesült, nevetés és könnyek olvadtak össze. Sötét és melankolikus hangzásokkal ragadtak meg minket, olyan témákat boncolgatva, mint a magány, a veszteség és a boldogság múlandó természete. Színpadi jelenlétük, a fényeffektusok, a kellékek és természetesen szoros együttműködésük is hozzájárult az élményhez! Nagyon szuper este volt, mindhárom koncert jól szólt, ez is bizonyítja, hogy az éjszínű zenére is lehet jókat táncolni és feltöltődni.