Tegnapelőtt a Gólya sötét fala egy igazán különleges zenei utazásra hívta az éjszaka szülöttjeit: 4 hazai együttes osztozott a színpadon, ráadásul hétköznap, egyszóval nem mindennapi eseményre voltunk hivatalosak.

Elsőként a budapesti VIDAL lépett a porondra. A posztpunk gyökerű zenekar egy hálószobaprojektből lett trió, akik a 70es-80as évek angolszász “csináld magad” zenekarainak szellemét ötvözték a posztpunk, new wave és indie rock identitással. Az olyan dalok, mint a második lemezükről származó „Forradalmár“, vagy a klasszikus „Gyönyörű Lányok” tabutémákat feszegettek és szatirikus megközelítéseket kínáltak a mindennapi életről. A legújabb „Ninive” után az igazán táncolható „Kékszakállú” következett.

Az énekes biztosan passzív dohányozni szeretett volna (tulajdonképpen be is mondta, hogy mivel itt bent nem lehet cigizni), mert egy kis füstöt kért még a technikustól. Az utolsó előtti „Assemérdekel“-nél a basszusgitáros viccesen kicseréltette az üres poharát az egyik közönségtag teli pohár sörével. Hát megszomjazott, na! 😄 A dalnok megkérdezte van -e idő még egy számra? A hangtechnikus széttárt karját igennek vette, így máris szólt a „Thermopülé“. Elmondhatjuk, hogy ezennel a brit posztpunk Magyarországon is hódít, ráadásul magyar nyelvű dalszövegekkel!

Rövid átállás után kb. 20 perces csúszással (valószínűleg az előző együttes utolsó száma mégsem fért volna be) kezdett a Cold Contrast tagjaiból (a szintis Nemesházy Marcell és a basszusgitáros Baranyai Márk) alakult Synthetic Destiny, ami a keményebb EBM/dark elektró vonalat képviselte. Az elektronikus side-projekt 2025 tavaszán jelent meg a magyar dark szubkultúrában. Ehhez a formációhoz csatlakozott Eperjesi “Sky” Júlia énekesnő, akivel együtt az EBM, a coldwave és az elektró-indusztriál világát hozták el nekünk.

Húsvét előtt láttam már a triót, Sky most is nagyon csinosan nézett ki, a nyakörvén az SD betűk lógtak, utalva ezzel az együttesnévre, a két srác pedig ismét maszkot viselt. Az énekesnő sokkal közlékenyebb lett, jóval többet kommunikált velünk, mint tavasszal. A bemutatkozás után rögtön arra kért mindenkit, hogy őrüljön meg, mert ő bizony most meg fog. Úgy is lett, a legújabb, a belső vívódásról és a kimondatlan érzésekről szóló „Sealed Lips“-re már ment a táncolás és nemcsak a színpadon.

A magyar szövegű „Örök éj” után a „No More Bright Days” következett, amikor is az énekes hölgy azzal fordult a közönséghez, ha esetleg rossz napunk lett volna, akkor bulizzuk bele az összes bánatunkat ebbe a számba. Hallhattunk egy nagyon friss dalt is, annyira újat, hogy most hangzott el először, ez pedig a „Silver Trace” volt. Júlia megjegyezte, ahhoz képest, hogy csütörtök van, egész szépen összegyűltünk, amit nagyon meg is köszöntek nekünk és a „With The Sky” dalt úgy konferálta fel, mint az esőben történő magányos sétát.

Az énekesnő szerint eljött az idő még jobban felhevíteni a hangulatot, jött is a még kiadatlan „Appetizing Poison“, majd ismét egy magyar szám, a „Végtelen Számsorok“. Sokan ismerték az első dalukat, a videóklippel is rendelkező „40 Days“-t, erre azért nagyon beindult a tömeg. Sky arra kérte azokat, akik még nem táncolták ki magukat, sürgősen tegyék meg, mert két számuk van hátra, a „Modern Slave” és az utolsónak játszott Syntax Error előtt tisztelgő „Szégyenfolt” feldolgozás. A mellettem álló H.I.T-es társam teli torokból üvöltötte a szöveget, ennek láthatóan nagyon örült az énekesnő. Szuper hangulatú koncert volt, a végén még közös fotó is készült

Őket követte a már sokak által ismert székesfehérvári két fős formáció, a 2021 októberében alakult Crow Black Dream. A 20 perces csúszás megmaradt, de segítségül a képernyőn ment a visszaszámlálás a kezdésig. Sajnos sokan fent ittak, cigiztek, beszélgettek, így szinte teljesen kiürült a terem és a zenére is csak nagy nehezen szállingóztak vissza az emberek, amit annyira nem értettem, mert a tavaszi Gólyás eseményükön rengetegen voltak. Az együttes nyilván nem akart még több csúszást, így elkezdték a koncertet a kevesebb létszám ellenére is. Talán ilyenkor (is) jól jönne a menedzser vagy egy jóbarát segítsége, aki betereli kintről a levegőző tömeget…

A basszusgitáros, azaz a most éppen az ördögien piros kontaktlencsét viselő Kovács Milán és a gitáros/énekes Kovács Róbert a hazai darkwave hagyományait idézte meg melankóliával és apokaliptikus víziókkal. Az intrót a „Hallucináció” követte, amit hosszú idő után vettek elő. A bemutatkozást követően hallhattunk dalokat az idei Peremvidék albumról („Szabadíts Fel“, „Por És Vér“, „Tükörkép“, vagy az utolsónak játszott „Álmatlanul“) és a régebbi lemezekről („Fázom.Félek“, „Én Leszek A Mély“), de a legújabb, augusztusban megjelent „A Vihar” című számot is.

Robi az „Olyan Világ“-ot úgy konferálta fel, hogy ez a dal sosem volt jobban aktuális, mint mostanában és sajnos nagyon igaza van. Az atmoszférikus alap a befelé forduló és a materiális világtól való elszakadásról szóló szöveggel egy igazán sötét világképet sugallt. Jól szólt a kiadatlan „Black Day Rainbow” és a Calm T barátjukkal közösen megírt „Háttal Állok“. Akinek tetszett a koncert, jövő hétvégén Szegeden láthatja őket karöltve a Synthetic Destiny-vel.

Mivel az utolsó fellépő felszerelése nem a színpadra, hanem mellé volt összerakva, így rögtön bele is tudott vágni a nem mindennapi szettjébe. A negyedik előadó sem volt ismeretlen arc a szcénában, ugyanis DJ Kraak-ként már 3 évtizede aktív tagja az indusztriál/EBM színtérnek. A hazai underground elektronika megkerülhetetlen alakjának analóg minimal EBM/TECH projektje a Panoramic Barrier, amivel legutóbb 2022-ben lépett fel a Gólyában.

Ez alkalommal Redux változatban hallhattuk, ami egy igazán ritka fellépést jelentett, most először digitális effektekkel is kiegészítette az analóg dobgépeket és szintetizátorokat. Az elektronikus projekt a minimal wave, coldwave, EBM és az indusztriál hangzás világában mozgott. András hipnotikus és feszültséggel teli atmoszférát teremtett a két oldalra felszerelt villogó stroboszkóppal. A Moog analóg szintin a minimalista, élőben összerakott groovekból álló kísérletező szettje megmozgatta a még ottmaradt táncolókat.

Rideg ütemek, fekete romantika, belső világok és táncolható düh – ez a napszentület bizony nem a fényről szólt. Éjsötét meghittség, utópisztikus témák és szigorú basszusok egyesültek a táncparketten. Ahogy láttam, senki sem bánta meg, hogy nem alvással töltötte az estét. 😉