Még ki sem hevertük a csütörtöki koncertáradatot, már itt is volt a hétvége, ami most elég rövidke volt, lévén, hogy szombaton is dolgozni kellett.

Az esemény előtt pár nappal derült ki, hogy nem kettő, hanem három banda fog aznap fellépni, az estét a Barking Babies nyitotta meg. A budapesti triót tavasszal láttuk a Gólya falai közt, az énekes is megjegyezte, hogy jó érzés visszatérniük és megköszönte, hogy ott vagyunk velük, valamint a nem túl rövid, de nem is hosszú szettjükre együtt szórakozunk. Az első blokk három száma egymásba volt kötve, a második részt úgy konferálta fel Olivér, hogy eljátszák a “holdas” dalt is, ami a „Secretly” volt.

Egyre több koncertjük van, egyre kevésbé izgulnak, miközben ránézett a gitáros csajszira, aki elnevette magát, mert ő bizony még lámpalázas egy kicsit. Jött a rendkívül táncolható „Nothing” és a „Gutters“. Az énekes bemutatta az együttest és figyelmeztetett minket, hogy már csak két dal van hátra, az egyik után abbahagyják, de nem mennek le a színpadról, hanem folytatják az új „Nosferatu“-val, így még 6,5 perc szórakozás várt ránk, legalábbis tőlük.

A következő zenekar a szintén budapesti Véna volt, akiket korábban a mátrai fesztiválon sikerült elcsípnem még a nyáron. Akinek ismerős volt az énekesnő és/vagy a gitáros srác, az nem lehet véletlen, hiszen Szabó Sára Viola az I.O.N. (Irrational Ortodox Noise), míg Magyari Árpád a Süllyedő Világ bandában zenél.

Az első szám után az egyik jóbarátjuk szólt nekik, hogy halk az ének és nagyon hangos a gitár erősítője. Ha pedig már kívánságműsor, akkor Sára a fehér fény helyett pirosat kért. A fotósok legnagyobb örömére. 😁 Gondolom a vörös jobban passzolt a szinti előtti skarlát árnyalatú takaróhoz, illetve Árpi ingjének a színéhez.

A zenéjükben keveredett a coldwave és az old school ’80-as évek végét idéző hangzás, itt-ott a punk felé hajló énekkel. Hallhattuk a feszültségekkel teli „Ellentmondások” és a felkavaró „Szag” dalt, amelyben Árpi is énekelt, illetve az utolsónak játszott „Zsarnok“-ot, ahol a szinti mögül kilépett Sára és előre jött énekelni.

Itt mondták páran a közönségben, hogy végre ezt a mondatot értették. Tény, hogy nagyon nehezen lehetett kihallani a szöveget. Szerintem halk volt az ének, vagy csak rosszul volt beállítva, de az is igaz, hogy a gitár erősítője a letekerés ellenére is hangos volt, főleg a terem méretéhez. Sajnáltam, mert nyáron nagyon jó koncertet nyomtak. 🙁

Rövid átállás után jött is az este fő fellépője, a 2021-ben alapított Twin Noir. A berlini posztpunk/wave duó Cody Barcelona (ének, elektronika, gitár) és Ian Volt (ének, basszusgitár) tagokból áll, akik tavaly tavasszal is jártak már a Gólyában. Első lemezük nevéhez hűen (2 punk és egy magnó) orsós magnót állítottak a színpad közepére, amit el is indítottak, persze az alap az nem arról ment. Mindkét zenésznek csillogós gitár és gitártartó lógott a vállán, Cody hatalmas napszemcsit és fekete-fehér téglalap díszítésű zoknit hordott, a feketére festett körmű Ian csillogós mellényt viselt, fején pedig vicces surdakalap volt.

Intróként Marlene Dietrich „Ich Habe Noch Einen Koffer In Berlin” -jével nyitottak, majd bele is kezdtek az előző albumuk, a “2 Punks And A Tape Machine” első számába, az „Ich Tanz“-ba. Sorra jöttek a debütáló album jól ismert és bevált dalai, az „Analog” (ahol egymáshoz közel gitároztak és ment a hangulatkeltéses gitáremelés egyszerre), a „Frank” (közben lejöttek a közönség közé gitározni) és a „Paul War Mal Punk” (itt pedig ment a közönségénekeltetés az “Es Ist Vorbei” refrénnél) hangzottak el.

Az énekes elmondta, hogy világszerte össze-vissza játszanak a Földön és mindenhol olyan, mintha otthon lennének és nagyon köszönik, hogy ilyen barátságosan fogadtuk őket a múlt évben is, mikor először jártak nálunk. Majd rátértek a tavaszi album számaira. A „Durchdrehen” alatt ismét gitáremelés zajlott egyszerre, a „Schwarze Katze” közben pedig Cody viccesen bele miauzott a dalszövegbe. 😁 Az énekes vizet kért, a gitáros adott neki az övéből és mindketten emlékeztek még tavalyról, hogy kell kimondani az egészségedre szót. 🙂

Aztán belecsaptak a Berlinben forgatott, fekete-fehér klippel rendelkező „Ostkreuz“-ba, majd megkérdezték, hogy a következő szám lassú vagy gyors legyen. Nyilván egybehangzóan ordította a tömeg, hogy gyors! Az angol szövegű „Destruction“- nál megtudakolták tőlünk, hogy mit jelent magyarul a dal címe. Össze-vissza kiabált mindenki, hogy pusztítás, rombolás, irtás…, de mivel nem értett a két zenész ebből semmit, megkérték a sok fekete ruhás között kitűnt fehér pólós srácot, hogy ő mondja be. Na, ő aztán beordította, hogy rombolás! Mire Ian: hogy micsoda? Ez úgy hangzott, mint a bon voyage! 😂 Párszor elmondtuk még nekik, aztán együtt daloltunk, behelyettesítve a magyar szót az angol helyett, amit ők rombolyásnak énekeltek. 😃

Előkerült a theremin is, amivel lejött közénk az énekes, pár emberhez hozzá is érintette a hangszert, majd helyet kért magának, szétnyitotta a tömeget, ő pedig kinyújtott kézzel, a tenyerén egyensúlyoztatta a gitárját, miközben ide-oda ment a tömegben. Cody Barcelona nemcsak a színpadot foglalta el magának, hanem alkalmanként az egész termet is. A két zenész láthatóan remekül szórakozott és már az első hanggal lenyűgözte a rajongókat, előadásuk magával ragadó volt és mindenki láthatóan élvezte. Az emberek jól fogadták a duót és lelkesen táncoltak rájuk. Hip-hop eltelt az egy óra műsoridő, az utolsó szám a „Die Schönen Leute” volt, a koncertet ismét Marlene Dietrich „Ich Habe Noch Einen Koffer In Berlin” -jével zárták. Azt azért nagyon sajnáltam, hogy a kedvenc „Dolce Vita In Italia” dalomat nem játszották el. 😔

A banda zeneileg az elektronikusan monoton hangzások és a dallamos pillanatok között ingadozott, minimalista német dalszövegekkel kombinálva. Hangzásukat egy analóg szalagos magnó, egy sampler, gitárok és egy theremin alakította, amelyeken keresztül a srácok saját punk és wave zene keverékét hozták létre. Mindkét művészre hatással volt az EBM és a techno, valamint a 70-es és 90-es évek punkrockja. Egy igazán energikus előadásnak lehettünk szem és fültanúi. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben még sokat fogunk hallani róluk. 😉

A koncertek után a Senkwaves csapat által összerakott coldwave/darkwave/posztpunk dj szettre táncolhattuk bele magunkat az éjszakába.