Harmadszor tért vissza Budapestre a francia Dear Deer duó, most a Szimplában adtak ingyenes koncertet és ismét bebizonyították, hogy nem a koktélok, hanem miattunk szeretnek ide járni. Már a koncert elején elhangzott a megható és vidám köszöntés: „Köszönöm, Budapest!” – szép, tiszta magyar kiejtéssel, ami azonnal elnyerte a közönség szívét. Az este eleve látványosra sikerült: az énekesnő ezüstösen csillogó, combnál felvágott ruhában és rózsaszín csizmában lépett színpadra, míg a gitáros-szintis partnere fekete zakóban és nadrágban, a zakó alatt csak a csupasz bőre volt, testét és fejét pedig aranyló csillámpor borította.

A koncert energikusan indult, a hölgy nem csupán énekelt, hanem uralta a teret – minden mozdulatában volt valami magával ragadó. A színpadot nemcsak a reflektorok fénye, hanem az énekesnő lehengerlő kisugárzása is beragyogta. A „Backward Groove” után beleállt a reflektor fényébe, mintha az egész estét ő akarná bearanyozni, mondjuk sikerült is neki. A közönséggel folyamatosan kommunikált: megkérdezte, ki a pesti, ki a turista és ki jött a Marsról, majd nevetve közölte, hogy ő bizony az Uránuszról érkezett.

A fülledt klubban egyre melegebb lett, így tréfásan felszólította a rajongókat: „Meleg van, vegyétek le a ruhátokat!” — bár ő maga sem tudta befejezni a mondatot, mert a gitáros már belekezdett a következő dalba. Az énekesnő válaszul kinyújtotta rá a nyelvét, a közönség pedig imádta a játékos feszültséget kettejük között. A régi kedvencek közül felcsendült a „Claudine in Berlin“— legalábbis azt hitte a dalnoknő, de a gitáros közbeszólt: „Nem az, ez a „Joan“.” Az énekesnő nevetve reagált: „Nem baj, az is régi – négy éves.” Mire partnere kijavította: „Már öt!” – a nevetés újra végigsöpört a termen.

A legújabb számuk, a „Science Fiction” alatt az énekesnő letette basszusgitárját és lement a közönség közé táncolni. Már egészen a földön csúszott, amikor egy pillanatra még a bugyija is kivillant a nagy lendületben. Egy váratlan pillanatban a ruhája bojtja beakadt a mikrofonzsinórjába, nevetve kérdezte „Van valakinek ollója?”. Nálam pont volt, így sikeresen levágtuk azt a fránya bojtot. A káosz azonban itt nem ért véget: az énekesnő rálépett a gitáros kábelére, aki ettől el is esett. „Állj arrébb!” – súgta neki félmosollyal a háta mögött, de a lány csak nevetett és tovább énekelt.

A koncert végén előre bejelentették a „színlelt lemenetelt”: „Most eljátsszuk, hogy lemegyünk, ti meg visszatapsoltok, jó?” – nevetgélt az énekesnő, majd incselkedve játszott a levágott bojtjával és újra a közönség közé lépett. Az utolsó percekben igyekezett mindenkivel szemkontaktust keresni, sőt utánozta néhány néző mozdulatait – köztük az enyémet is, mikor elém állt és tükörként mozgott. „Még egy dal és mehettek aludni az ágyba!” – tréfálkozott, mielőtt még egy ráadással zárták az estét.

A tagok ezúttal is azt hozták, amit a rajongók vártak: őrületet, közvetlenséget és egy nagy adag csillogó, punkos teatralitást és mindehhez még egy „Köszi, Budapest!” is járt, ami őszinte és szerethető pillanatként zárta a felejthetetlen estét. Várjuk a negyedik budapesti fellépésüket, hogy újra csillám, nevetés és káosz uralkodjon a színpadon.