Önkéntesnek jelentkeztem az eseményhez, végül mégsem volt rám szükség. De hogy ne menjek feleslegesen, kaptam karszalagot, így be tudtam menni a buliba.

Az első fellépő kukorica, azaz Tóth Barnabás az ambient, a techno és az IDM hangzást hozta a Nyolcésfél területén lévő N° Space Studióba. A hangzás amúgy kifogásolhatatlan volt, jól szólt minden, mondjuk az ottani technika is nagyon pöpec. A zene lassan építkező, finoman pulzáló hangképekkel indult. Aztán minden előjel nélkül megérkezett az első törés: éles, mégis elegáns ritmusok kapcsolódtak a hangfoltokhoz. A sötétebb, IDM-es szekciók után újra kinyílt a tér: könnyed, fényes, elektronikus dallamok úsztak fel, majd a techno lüktetés húzta össze az egész ívet egy felszabadító egységgé.

Ágoston Dániel ismert DJ és a Man+Machine projekt megálmodója, egy igazán energiával teli és magával ragadó szettet adott elő, ami tökéletesen ötvözte a modern elektronikus zenét a tech-house és a minimal hangzással. Dani nem csupán zenélt, hanem folyamatosan interakcióba lépett a közönséggel, érzékelve a hangulatot és az alaphangokat úgy alakította, hogy az energia folyamatosan emelkedjen. A szett elején lassúbb, mélyebb technó alapú átvezetők domináltak, amelyek fokozatosan építkeztek, hogy aztán megérkezzenek a gyorsabb, pörgősebb tech-house és acid house ütemek.

Vajda Doma, aki a hazai elektronikus zenei közegben dominimal néven (is) ismert, ismét egy olyan fellépéssel állt színpadra, amely tökéletesen megmutatta mindazt, amiért a közönség annyira kedveli: finoman építkező minimal, hipnotikus groove-ok, és egy végig következetesen felépített zenei ív. Ahogy haladt előre a szett, fokozatosan váltott át feszesebb, tánctér-orientált groove-okba, tempót emelt, ahol kellett, vagy épp visszavett, ahol szükséges volt és ezzel nagyon erős flow-élményt teremtett. A helyszín intimebb vibe-ja pedig még jobban kiemelte Doma stílusát: ez a fajta minimal techno kifejezetten jól működött olyan térben, ahol a közönség közel van az előadóhoz és egymáshoz.

A táncteret tsulala zárta, akit ismerhettek a Dazzled és Tattiana basszusgitárosaként is. Kezdésként lassan pulzáló ambient textúrák, organikus zajok és elmosódott dallamfoszlányok úszkáltak egymás körül. A 20 év körüli csajszi nem siettette a hangulatot, hagyta, hogy a közönség „belecsússzon” a hangzásba, mintha csak egy víz alatti világba ereszkednénk. A zene egyszerre volt táncolható és elmélkedő, az a fajta elektronika, ahol mindenki eldönthette, hogy becsukott szemmel flow-ba merül, vagy finoman ring a tánctéren. A közönség pedig átadta magát ennek az áramlásnak.

Az este egy intenzív, atmoszférikus utazás volt, amely azoknak szólt, akik nyitottak a váratlanra. Egy gondosan felépített hangutazás, amelyben a fellépők precízen vezették végig a közönséget a saját zenei univerzumukon. Nem volt kötelező ütemre táncolni, nem volt kötelező egy ritmust követni. Mindenki máshogy utazott, mégis együtt.