2 és fél hete rendezték meg a NecrogenesiS Magyar Industrial Webzine által szervezett NecrogenesiS találkozót. A helyszín a régi Living Room, ami most a fancyn felújított Dopamin néven fut. Vakító lépcsők, világító fekete rácsokkal díszített kanapék, simán elment volna fetish klubnak is. Mondjuk a női wc nem nyerte el a tetszésemet, sminkelésre alkalmatlan piros neonfények, a kézmosó hol csak csepegtette, hol egyáltalán nem is adott vizet, csak a szárító szelet fújta mindenhova, plusz a wc papírt is folyamatosan beszakította az adagoló, ami után már lehetetlen volt kiszedni.

Elsőként kezdett a Basura Genetica, azaz Selyem Anna szólóprojektje, ami a modern zenei kísérletezést és az avantgárd művészeti elemeket hozta egy izgalmas szintézisbe. Az előadás egyedi légkört teremtett, amely elrugaszkodott a hagyományos koncertélményektől. A dalok nem követtek hagyományos struktúrákat, inkább a hangulatok és a feszültségek kifejezésére koncentráltak. Az improvizációk és a hangsúlyos, drámai átmenetek különleges élményt adtak a közönségnek. A koncert egésze egy olyan atmoszférát adott, amelyben az érzések és az érzelmek kerültek előtérbe, így nem csupán a zenét, hanem az egész művészeti élményt is magunkba szívtuk.

A Synthetic Destiny közben a rajongók a zene sötétebb, elektronikus hangzású világába merülhettek el. Szokás szerint a srácok maszkban, az énekesnő pedig, ahogy mindig is szokott, rendkívül csinosan lépett a színpadra, a háttérben a fekete-fehér zenekari molinó volt látható. Ahogy a koncert elkezdődött, a borongós időjárást remekül oldotta a „No More Bright Days”, ami alatt a Sky odament Márkhoz, hogy egy kis léggitározással színesítse az élményt. A következő szám után egy kis baleset is történt, amely nemcsak vicces, hanem igazán szórakoztató pillanata volt a koncertnek: a mikrofon majdnem leesett és az énekesnő sziporkázó humorral reagált rá: „Ha már esik az eső, mi pedig megfázva állunk itt a színpadon, akkor jöjjön egy kis esőtánc!” És már szólt is a „With The Sky“. A közönség teljesen átszellemült és igazi bulihangulat alakult ki.

Aztán a „Sealed Lips” jött, amely a koncert egyik legjobb pillanata volt, hiszen egy igazi „megőrülés” zajlott fent a színpadon és a rajongók között is. Júlia izzó energiával vette fel a tempót: „Szeretném látni, ahogy ti is felélénkültök így szombat este” – szólt a mikrofonba, miközben az egész helyszín egyszerre pörgött fel. A koncert folytatásaként a „Voracity” szólt, ahol a zenekar igyekezett oldani a hangulatot, egy kis szerelemmel megfűszerezve, majd egy különleges magyar dal, az „Örök Éj” következett, amit a közönség különösen nagy lelkesedéssel fogadott. A „Modern Slave” kezdete tiszta old school EBM ritmusokkal indult és remekül illeszkedett a koncert többi részéhez. A vége felé megérkezett a közönségkedvenc „40 Days” is, ami közben az énekesnő a dalhoz fűződő személyes érzéseit, élményeit is elszónokolta nekünk, majd a szám végén köszönetet mondott: „Köszi, hogy ilyen sokan itt vagytok, és hogy együtt csinálhattuk ezt!” Utolsóként jött a „Szégyenfolt”, amely méltó lezárása volt az előadásnak.

A First Aid Tech koncertje a progresszív elektronikus zene legjobbját hozta el. Gazdag István erre az estére eddig még sosem hallott új dalokkal készült. Előadása a techno, house, ambient és IDM elemeinek ötvözetére épített, a ritmusok folyamatosan változtak, miközben az elektronikus hangok mély basszusokat és lebegő szintetizátorokat ötvöztek. A fények is folyamatosan igazodtak a zene üteméhez, a látvány pedig egyszerre volt futurisztikus és hipnotikus. A színpadra vetített absztrakt geometriai formák és organikus minták a zenével összhangban folyamatosan változtak, ezzel új dimenziókat nyitva meg a közönség előtt, akik együtt mozdultak a zene ritmusára, mintha digitális transzba merültek volna. A koncert vizuális világa nem csupán esztétikai élményt nyújtott, hanem erőteljes érzelmi töltettel is rendelkezett. Ő maga keresztöltéses maszkban volt végig, ami az előadás közepén elkezdett kísértetiesen világítani. A képek és a fények egy-egy zenei pillanathoz kapcsolódva mélyebb jelentéseket sugalltak, így a látvány és a zene egyaránt összefonódott a közönség érzéseivel és élményeivel. Meglepetésként az utolsó számnál Bank Tomi ugrott a porondra és belezendítettek a Front 242 „Happiness” dalába.

Utolsónak az Ǝ.N.D következett. A koncert kezdete előtt már érezni lehetett a feszültséget, hiszen a banda tagjai nemcsak a zenéjükkel, hanem impozáns megjelenésükkel is meglepték a közönséget. Viktor katonai tiszti sapkában és zubbonyban lépett a színpadra, ami kissé Mansonos hangulatot kölcsönzött neki. Pluszban egy steampunk stílusú maszkot is viselt, néha bele-bele kiabált a vintage mikrofonjába. Ricsi indusztriál metál pólóban, fekete-zöld maszkban és zölden világító dobütővel. Alex frontember pedig hajpántot viselt nyakkendővel, ami egy sajátos eleganciát kölcsönzött neki. A színpad dinamikája nemcsak a zenészek mozdulataiban, hanem az őrületes közönségreakciókban is megnyilvánult. A „The Circle Of Violence” alatt például a H.I.T-es Laci a színpadra borult és Alex egészen különleges módon énekelte neki a dal sorait, majd röviddel ezután lejött a színpadról, hogy még inkább belevigye a közönséget a produkcióba. A „C.I.I.“ számnál ismét egy színpadi jelenet következett, ahol az énekes megint lejött közénk, Laci se tétlenkedett, elkapta őt, hogy együtt ropják a dalra.

A koncert egyik különleges pillanata következett a „Devil’s Way” közben, amikor is Viktor a közönségnek kezdett el matricákat osztogatni, ami újabb elem volt a színpadi interaktivitásból. Ezen a ponton egy instrumentális szám csendült fel, miközben Alex kamerázott, mintha egy igazi backstage élményt is el akarna vinni az otthon maradottaknak. Az előadás vége felé történt egy igazán emlékezetes momentum, amikor Ricsi azt immitálta, hogy elvágja Alex torkát a zölden világító dobverővel – mindezt a legnagyobb precizitással, mintha egy filmjelenet részét láttuk volna. Ezt az izgalmat már Viktor sem bírta tovább, letépte magáról a sapkáját. A „Xmas Is Near” során a dalnok egy fekete mikulássapit húzott magára és egy-két borzongató „ho-ho-ho-hó”-val is megörvendeztette a nagyérdeműt, amivel még inkább ráerősített a koncert energikus légkörére. A hangulatot az is fokozta, hogy a zenekar tagjai 10 eurós csokikat kezdtek el osztogatni és dobálni a közönségnek – valószínűleg egy kis ínycsiklandó ajándékkal akarták még inkább közelebb hozni magukat a rajongókhoz.

A koncertek után az afterpartiról a DeadLine Industries-ból ismert CY83R574R és LVCRETIA gondoskodott, akik alaposan megmozgatták a hajnalig ott maradt maréknyi csapatot.