SenkWaves csapata gondolt a dark szubkultúra gyerekeire is, ugyanis jobb programot nem is lehetett volna elképzelni Mikulás napján, mint egy 4 koncertes minifesztivált az Aurórában.

A Barking Babies koncertje már az elején megmutatta, hogy itt bármi megtörténhet. Orsi gitárja rendesen gerjedt, a hangfalak sírtak, a közönség pedig azonnal ráhangolódott erre a nyers, élő energiára. A lendületet viszont egy váratlan technikai probléma törte meg: Olivér fülmonitorának eleme egyszerűen lemerült. Amíg a helyzet megoldódott, a szintis Donát átvette a terepet, nem hagyta leülni a hangulatot. Dumált a közönséggel, bedobta az örök kérdést is: Blur vagy Oasis? Illetve azt is, hogy tudjuk-e, mikor jelent meg a 20 ezres – persze senki se tudta, hogy 2001-ben.

Nem sokkal később az énekes is visszatért, a zenekar újra összeállt és ment tovább a koncert, mintha mi sem történt volna. Megható pillanat volt, amikor elhangzott a köszönet: “Köszi, hogy koncertre jártok, és hogy mi is itt lehetünk.” Egy félmondatot még odaszúrt a végén: “Reméljük, csak a helyszínen utoljára és nem az Aurórában. (Az Auróra április végéig maradhat a jelenlegi helyén, egyelőre nincs hír a továbbiakról.) A „Secretly In Love With The Moon” számot úgy konferálta fel, hogy egy igazi égi tünemény, pont olyan varázslatos, mint amilyen az Auróra is. A banda ezen az estén is bebizonyította, hogy a kisebb döccenők csak még emberibbé és emlékezetesebbé teszik az élőzenét.

Rövid átszerelés után jött is a Separated Lamb, azaz Engel Simon projektje. Legutóbb a Kontravoid előzenekaraként láttuk őt a Gólyában még tavaly ősszel, most pedig kiszőkített hajjal állt ki, fekete atlétában, térdgatyában, ballonkabátban és bakancsban – egyszerre volt civil és tudatosan megkomponált a látvány. A koncert nagy részében végig csukva volt a szeme, mintha nem is kifelé, hanem befelé játszana, azért néha-néha kinyitotta, hogy ott vagyunk -e még. 😀

Az első szám vége előtt hirtelen abbamaradt a zene. Egy pillanatnyi csend, majd egy félmosoly és egy mondat: „Egy kis baki belefér, nem?” A feszültség nem tört meg, inkább átalakult, a közönség benne maradt a flow-ban. A szett közepén jött egy újabb technikai megingás, egy gyors „Még egyszer bocsi”, aztán ment tovább minden pontosan ott, ahol abbamaradt. Nem volt dráma, nem volt magyarázkodás, ezek a kis törések inkább azt mutatták meg, hogy a hibák nem zavaró elemek, hanem a pillanat részei.

Most leginkább a legújabb, decemberben megjelent Revival című albumára koncentrált, a kedvencem a „Hold” és a „Never Before” lett, de szuperül táncolható dalok a „Marching” és a „One Day” is, körülöttem mindenki ropta. Az utolsó előtti szám közben Simon levette a ballonkabátját is, mintha ezzel is jelezné, hogy közeledik a végpont. A koncert nem zárult nagy gesztusokkal, hanem csendes következetességgel: ahogy elkezdődött, úgy ért véget – befelé figyelve, lehunyt szemmel, koncentrált jelenléttel.

A Synthetic Destiny koncertje igazi energiabomba volt, már az első perctől kezdve magával ragadott minket. Magyar nyelvű számmal indítottak, mégpedig a „Végtelenített számsorok“-kal, ami rögtön megadta az este hangulatát, a közönség azonnal ráhangolódott. Az énekesnő hosszúujjú lakkbőrszerű ruhában lépett színpadra és most is rendkívül csinos volt, igazi frontasszonyként uralta a teret és a figyelmet, a fiúk arcát a szokásos maszk fedte el.

Elhangzott, hogy a most következő „Appetizing Poison” nemrég jelent meg, majd jött is a laza, játékos színpadi jelenlét: Sky odalépett Márk mögé és egy kis léggitározással fokozta a hangulatot, majd Marci mellé állt „prüntyögni”, amit a közönség nagy lelkesedéssel fogadott. A zenekar nem feledkezett meg az előttük fellépő bandákról sem: külön tapsot kértek nekik, majd jelezték, hogy hamarosan érkezik a Zack Zack Zack, de addig is szóljon a „Seaded Lips“.

Mivel Mikulás napja volt, egy kis tematikus humor is belefért: „Elhoztuk nektek az „Örök Éj“-t, gótmikulás van, táncoljatok!” –hangzott el a színpadról és a rajongók eleget is tettek a felszólításnak. Egy bekiabálás is érkezett a nézőtér felől: „Akela!” – mire az énekesnő mosolyogva reagált: „Mondok jobbat: „Modern Slave“.” A koncert során nem maradtak el a látványos és vicces pillanatok sem: a CBD-es Milán a tömegből játékosan megfogdosta Márk basszusgitárját, ami újabb nevetést és tapsot váltott ki.

Ahogy közeledett a fellépésük vége, elhangzott a „40 Days” is. Az énekesnő megköszönte, hogy ilyen jól táncoltunk és megjegyezte, hogy még a „Szégyenfolt“-nál is megmutathatjuk a tánctudásunkat. Egy ponton le is ment a közönség közé, ahol egy kisebb baki történt: a mikrofon leesett, de Hites Laci azonnal ugrott, nehogy baja essen Skynak – igazi reflex és odafigyelés volt. A koncert lendületes, humoros és közvetlen volt, tele emlékezetes pillanatokkal, erős dalokkal és egy olyan zenekarral, amely láthatóan élvezi, amit csinál.

A Zack Zack Zack koncertje kicsit abszurd, mégis nagyon energikus élmény volt. A bécsi bázisú osztrák-török ​​duót 2019-ben Yiğit Bakkalbaşı (szintetizátorok, basszusgitár) és Cemgil Demirtaş (ének, gitár) alapította, a zenekar a darkwave, a posztpunk és az EBM hagyományos török ​​hangszereléssel való fúziójáról ismert. Zenéjüket a „retro-future” hangzás jellemzi, amely az 1980-as évek synth-wave és posztpunk hatásait ötvözik keleti dallamokkal. A banda neve szatirikus utalás a 2019-es ausztriai „Ibiza-ügy” politikai botrányra, Heinz-Christian Strache volt osztrák alkancellár használta a titokban rögzített videóban, hogy milyen gyorsan képzelte el az osztrák médiatáj szerkezetátalakítását.

Zenei alkotásaik megkülönböztető jegye a hagyományos török ​​hangszerek, mint például a cümbüş és a saz használata, melyeket szintetizátorokon és effektpedálokon keresztül dolgoznak fel. Az előadás elején az énekes egy ilyen török hangszeren játszott, amelyen maga az együttes neve is szerepelt – már ez megalapozta a koncert sajátos hangulatát. A hangzás egyszerre volt nyers és játékos, jól illeszkedett a zenekar ironikus világához. Dalszövegeik többnyelvűek, törökül, németül és angolul adták elő őket, a témák a politika, a városi hanyatlás és az elszigeteltség.

A „Para Para” alatt a lendület tovább fokozódott, majd egy ponton a dalnok éneklés közben elektronikus dobolni is elkezdett, ami látványban és energiában is sokat adott az előadáshoz. Cemgil hirtelen bemondta, hogy elfelejtett vizet vinni magával a színpadra és kérhetne-e, gyorsan két pohárral is kapott. Hites Laci pedig félve arrébb is tette, nehogy véletlenül vizes legyen a hangszerük. A számok közötti átkötésekben sem maradt el a humor: a „Die Deutsche Bahn” kapcsán elhangzott, hogy bár Bécsben élnek, mégis jobban szeretik a német vasutat – a közönség ezt hangos nevetéssel és tapsolással fogadta.

Az énekes pólója is külön figyelmet érdemelt: a „Friedhöfe Wien – Hier legen sie richtig” felirat, alatta a Wiener Stadtwerke Gruppe neve, tökéletesen passzolt a zenekar száraz, kissé morbid humorához. Az „Alles Was Du Machst” során a közönség aktívan bekapcsolódott, a zenekar énekeltette a hallgatóságot, ami az est egyik csúcspontja lett. A koncert végén természetesen nem maradt el a visszataps sem, a banda még egy szám erejéig visszatért a színpadra, szerintem ők is azt állapították meg, hogy jól sikerült az első budapesti zenélésük.

A fellépések után tovább táncolhattunk a SenkWaves csapat által összerakott szuper kis 80-as évek blokkra, méltó lezárást adva az amúgy is intenzív és emlékezetes estének.

Fotók: Zámbó Zorán és A L pix _{^{(Facebook, Instagram)}}