Két óra alvás, enyhe derékfájás és két órás vonatút Miskolc felé – nagyjából így indult számomra a múlt hétvégi Kocsonyafesztivál. A cél viszont mindenért kárpótolt: a Hauber Zsolt X Bonanza Banzai is a fellépők közt volt. Jó hír volt ez a Bonanza-dalok szerelmeseinek, hiszen januárig még úgy tudtuk, hogy az idei év első koncertje a Barba Negrában lesz majd áprilisban, így a miskolci fellépés kellemes meglepetésként és váratlan ajándékként érkezett. A vonatról leszállva vettük észre, hogy csepereg az a fránya eső, az ember pedig ösztönösen imádkozni kezdett, nehogy leszakadjon az ég. Fohászkodásunk meghallgatásra talált, szerencsére megúsztuk, a koncert közben csak héba-hóba szitált. A hangolás után DJ készítette elő a terepet: felcsendült az „Adj Esélyt“, Prince Ital Joe feat. Marky Mark „United“-je, valamint olyan örök slágerek, mint a „Sweet Dreams“, a „Go West“, az „It’s Raining Men” és az „I Will Survive” is. A közönség ekkorra már teljesen ráhangolódott az estére.

A koncert pontos kezdéssel rajtolt, az „Induljon a Banzáj” azonnal mozgásba hozta az embereket. A zenekar megköszönte, hogy másodjára is itt lehettek Miskolcon, külön kiemelve a „kemény magot”, akik koncerttől koncertig mindenhova követik őket – majd tényleg indulhatott a „Tánc“. Tovább fokozta az est lendületét az elektronikusabb, kluborientáltabb, modernebb hangzású „Újra Élsz“, ami után az énekes bejelentette, hogy velünk van az egyik nagy kedvenc, a „Szárnyas Fejvadász” is. A romantikus „Térj Vissza” után arra biztatott mindenkit, hogy kezdjenek el „Dörömbölni azok a vágyak“. Itt bizony nem csendes sóvárgásról volt szó, hanem olyan érzésekről, amelyek épp kitörni készültek. A fiúk a rajongókkal folyamatos kapcsolatban voltak, Attila a dalok között bemutatta a tagokat is, végig érződött a fesztiválhangulat lazasága.

A műsor szépen egyensúlyozott a pörgősebb és az érzelmesebb dalok között. Az est gerincét a jól ismert slágerek adták: „Nézz Rám“, „Calypso“, „Nincsen Magyarázat“, „Kicsi Szív“, amik már az első pillanattól világossá tették, hogy itt nem lesz üresjárat. A Depeche Mode előtti tisztelgés sem maradt el: a „Strangelove” hagyományosan helyet kapott a setlistben, amelyet a közönség jól láthatóan örömmel fogadott. A talán az egyik legnyomasztóbb dal, „A 101-es Szoba” után jött a kérdés hogyan érezzük magunkat, játsszanak-e még? Természetesen igen volt a válasz. Következett is az elkerülhetetlenséget sugalló „A Vér Szava“, majd az örök tüzet és szenvedélyt szimbolizáló „Ősi Láng“, aztán egy szomorúbb bejelentés jött, közelgett a „Búcsúdal“, amit a rajongók hangos tiltakozással fogadtak. Ritkán ennyire egyértelmű a reakció, senki nem akarta, hogy vége legyen.

A vastaps és a „gyertek ki” skandálás meghozta az eredményt, a tömeg visszahívta a bandát és jött is a „Jóslat“, majd egy igazi közönségkedvenc, az énekes szerint (és számomra is) a 2025-ös év dala volt a repertoárjukban – a „Nem Érdekel“. Énekeltetéskor Attila megadta a kezdősort, így mindenki szövegtévesztés nélkül dalolta a nótát. Egy másik ikonikus Bonanza szám is megérkezett, a „Kihalt Minden”. A fináléban felcsendült a kontroll, a megfigyelés, a kiszolgáltatottság és a szabadság elvesztésének érzetét feldolgozó, feszült hangzású „1984” és az elszámoltatás és a végső igazság pillanatát idéző „Elmondatott” is, a tömeg egy emberként énekelt. Ezek a dalok mind olyan tételek, amelyeket nem lehet megunni és élőben újra meg újra bizonyítják, miért maradtak meg a közönség emlékezetében. A végén pedig elhangzott a „Valami Véget Ért“, ami tökéletes lezárása volt ennek az érzelmekkel, emlékekkel és Bonanza-klasszikusokkal teli koncertnek.

Az este egyszerre szólt a nosztalgiáról, közösségi élményről és a BB életművének időtállóságáról. A számok ma is ugyanúgy működtek élőben és a közönség ugyanazzal a lelkesedéssel énekelte őket, mint évtizedekkel ezelőtt. Mintha az idő egy pillanatra megállt volna. A régi slágerek nemcsak szórakoztattak, hanem össze is kötötték az embereket: esőben, fáradtan, de teljes figyelemmel és közös energiával élvezték a koncert minden pillanatát. A miskolci fellépés bebizonyította, hogy a Bonanza-dalok nemcsak a múlt emlékeit idézték fel, hanem élő, átélhető élmények – örök bizonyítékai annak, hogy a jó zene sosem veszít az erejéből. Szép volt fiúk, találkozunk április 11-én a Barba-ban!