A38, 2026.04.12. vasárnap, 19:00

Jegyek: https://www.a38.hu/hu/program/a-place-to-bury-strangers-us-30286

Elővét: 8.900 Ft

Helyszínen: 9.900 Ft

Visszatér a hajóra a noise/psych rock történetének egyik legkiemelkedőbb zenekara, az A Place to Bury Strangers, a gitárpedál-márkaalapító, kócosságban verhetetlen Oliver Ackermann zenekara. A brooklyni A Place To Bury Strangers tökéletesen passzol Chelsea Wolfe beborulós világához. A gyökereit a posztpunkban megtaláló trió a gitáros-zajzseni Oliver Ackermann vezérletével egészen egyedi, és egészen zseniális amalgámját gyúrta össze a noise rocknak, az indusztriálnak és a pszichedelikus rocknak. Sokat elmond, hogy az APTBS tizenpár év alatt mely együtteseknek volt előzenekara: a Brian Jonestown Massacre-tól a Jesus And Mary Chainen és a Black Rebel Motorcycle Clubon át a Nine Inch Nailsig meg az MGMT-ig. Ebben persze óriási szerepe volt a hang- és zajőrült Ackermannak, aki nem csupán zenészként kísérletezik egyedi hangzásokkal, hanem elektroműszerészként is. Hatalmas pedálparkját maga tervezte és forrasztotta, és készített egyedi pedálokat Lou Reednek, a My Bloody Valentine-nak, a Flaming Lipsnek és Trent Reznornak. Ennyiből könnyen kitalálható, hogy az APTBS zenéjében a gitár kitüntetett szerepet kap. Egészen pontosan az, amiről el sem tudnánk képzelni, hogy gitárral művelni lehet. A legelképesztőbb effektek, gerjedések, zúzások és zajok gomolyognak, miközben baljósan zuhognak a dobok, és fölöttük elszállósan lebeg a visszhangos ének.

Előzenekar a los angeles-i Kontravoid. A sötét industrial és a new wave hatások erősek az egykori Crystal Castles dobos, Cam Findlay új projektjén – a hangja ijesztő, mint egy visszhangzó víz alatti morgás –, de az alapjául szolgáló pop dallamok mindig hagynak némi teret a lélegzetvételnek. Miután távozott a torontói Parallels zenekar zeneszerzője/producereként, Findlay egy olyan zenei vállalkozásba kezdett, amelyet a sajátjának nevezhet, és ennek az álarcos alteregónak a identitását vette fel egy olyan útra, amely látszólag végleges. Debütáló, öncímmel ellátott albumán Kontravoid analóg szintetizátorokhoz fordul, hogy egy sötét, komor pop remekművet alkosson. Briliáns énekhangja disztópikus, alacsony hangzást áraszt, gyakran torz effekteken keresztül, kivételesen felkavaró arpeggióval ellátott szintetizátorok és hanghullámok kíséretében. A modern zenei irányzatok párhuzamba állíthatók John Maus vagy a Trust stílusával, de Kontravoid víziója sokkal csavartabb, goth hatásokat is magában foglal, és egy szörnyű, nehezebben meghatározható eredményt hoz. Hangzásbeli vámpírizmusa ellenére a Kontravoid zenéje rengeteg táncolnivalót és okot ad az elménkre, de a képzelet itt messze túlmutat ezeken a tevékenységeken.