A ledolgozós szombati munkanap után míg mások az excel táblát pihenésre cserélték, mi hangfalra. 😃 A nap közepén még az órát bámultuk, este meg már a színpadot és hirtelen minden fáradtság a VIP-kijáraton távozott. Tanulság: a munka elmúlik, a koncert emléke örök (vagy legalábbis hétfőig). Melós nap lévén nem voltunk még kapunyitáskor sokan az Instantban, így fél órával csúszott is a beengedés.

A Cawatana koncertje egyszerre volt nosztalgikus és személyes hangvételű, miközben végig megmaradt az együttesre jellemző feszes, atmoszférikus hangzás. Az este egyik kiemelt pillanata a „We Live Silently“, az Instant ihlette dal volt, amelynek történetét a zenekar is megosztotta a közönséggel: a szám szövegét még 15 évvel ezelőtt egy felirat inspirálta, amely akkoriban a Fogasház homlokzatán volt olvasható. Külön érdekesség, hogy maga a dal címe is ebből a feliratból származik. A történet így szépen összeért a helyszín múltjával és jelenével, hiszen a Fogasház ma már Instant–Fogas Komplexum néven működik, ahol tavaly a banda 25. évfordulós koncertjét is megtartotta. Ez a fajta időbeli visszatekintés még erősebben kötötte össze az együttest és a közönséget.

A koncert vége felé hangzott el a „Silver Light”, amely különleges jelentőséggel bírt, ugyanis ez lett a budapesti zenekar első videóklippel kísért dala. A szám méltó felvezetése volt a zárásnak, hiszen az utolsó dal, a „Hibátlan” az egyetlen magyar nyelvű szerzeményük, amely érzelmileg erős, intim lezárást adott az estének. Az egész fellépés nemcsak zeneileg, hanem történeteiben is gazdag élményt nyújtott, ahol múlt és jelen természetesen fonódott össze a színpadon.

Az Ultra Sunn koncertje feszesen felépített, vizuálisan is erős élményt nyújtott, ahol a dalok sorrendje és a kivetítőn megjelenő elemek szinte egy külön dramaturgiát alkottak. Az est egy hatásos intróval indult, amely azonnal megalapozta a sötét, mégis energikus hangulatot, majd sorban érkezett a „The Speed” és a „Young Foxes“. Ezután rövid „köszönöm” hangzott el a színpadról, de a lendület egy pillanatra sem tört meg. Az elegánsan visszafogott billentyűs Gaelle Souflet, az énekes Sam Huge és az élő koncerttag, Alexis Andrigo továbbra is kompromisszummentes, dübörgő EBM hozzáállást tanúsított.

Ahogy a műsor haladt előre, a taps egyre hangosabb lett, nekem is úgy tűnt, hogy a jelenlévők közül sokan jól érezték magukat. A folytatásban a „Some Ghost Could Follow” és a „You & Me” után a „Broken Monsters” következett, majd egy különösen emlékezetes pillanat: az „Out Of The Cage” alatt a kivetítőn Belgium térképe jelent meg, finoman utalva a zenekar származására. Ez a vizuális gesztus jól illett a koncert tudatosan felépített képi világába. A „This Is Not About You” során már egy megváltozott logó jelent meg a háttérben, jelezve, hogy a vizualitás folyamatosan együtt alakul a műsorral, illetve énekeltette velünk a fenti sort a dalnok.

Sam tartózkodott a hosszas bejelentésektől, pláne mivel a számok gyakran szinte egymásba folytak, mint egy techno DJ szett. A technoid ütemek, a szintetizátorok és gitárok által felváltva játszott atmoszférák olyan pillanatokat hoztak létre, amelyek táncra és sodródásra csábítottak mindenkit. A „You Came With A Blade“-et a „Can You Believe It” követte, amelynek címe ezúttal konkrétan ki is volt írva a kivetítőre, mintegy hangsúlyozva a dal üzenetét. A legújabb „The Beast In You” alatt ismét új logó jelent meg, majd itt is felkerült a vászonra a cím, tovább erősítve a koncert vizuális ritmusát.

A közönség lelkes visszatapsolással hívta vissza a zenekart, akik a közkedvelt „Keep Your Eyes Peeled“-del tértek vissza, szintén megjelent a dal címe, valamint egy újabb logóvariáció. A zenekar ismét megköszönte a fogadtatást, majd az est zárásaként elhangzott a „Night Is Mine“. A koncert nemcsak zeneileg volt intenzív, hanem vizuálisan is végig tudatosan szerkesztett, erős atmoszférájú előadás, amely végig szoros kapcsolatot tartott fenn a rajongókkal.