Múlt szombaton eljött a BB rajongók várva várt napja, az évindító Hauber X Bonanza koncert. Már jóval a kapunyitás előtt megérkeztünk a Barba Negra elé, hogy biztosan jó helyünk legyen. Két külön kapun engedték be a közönséget: az egyiken a normál jegyesek, a másikon a nyereményjátékon nyert belépővel érkezők sorakoztak.

Pontban 19:00-kor indult az este, amikor DJ Spigiboy felpörgette a hangulatot a ’80-as évek ikonikus slágereivel. Egymást követték a klasszikusok: az Alphaville „Sounds Like a Melody” és „Big In Japan” dala, a Pet Shop Boys „Domino Dancing“-je, Falco „Rock Me Amadeus“-ja, Soft Cell „Tainted Love“-ja, de természetesen nem hiányozhatott a „Master And Servant“, „Just Can’t Get Enough“, „Everything Counts” és az „Enjoy The Silence” a Depeche Mode-tól, vagy a „Don’t Go” és a „Nobody’s Diary” a Yazoo-tól. Hangos éneklés volt a „Sweet Dreams (Are Made Of This)“-re, Corey Hart „Sunglasses At Night“-jára, Desireless „Voyage Voyage“-jára, Camouflage „The Great Commandment“-jére és sokan ropták a Trans X „Living On Video“-jára, The Communards „Don’t Leave Me This Way“-jére, Talk Talk „It’s My Life“-jára és a Human League „Don’t You Want Me“-jéra, de volt Kraftwerk-től a „The Model“, „Shout” a Tears For Fears-től és Boytronic-tól a „You“. A hangulat már ekkor a tetőfokára hágott. Az est különlegessége volt, hogy az ORFK-OBB is jelen volt és kisebb nyereményekért lehetett játszani is a merch mellett kihelyezett pultnál. A kivetítőn megjelent egy üzenet: „…hogy mindenki hazaérjen!”, majd lement az „Adj esélyt” videoklippel együtt, ami a felelősségteljes viselkedésre, a közlekedési szabályok betartására hívta fel a figyelmet.

Két perccel 20:00 előtt a zenekar tagjai sorban színpadra léptek: először a dobos, majd a basszusgitáros szívet formáló kezekkel. Megjelent Zsolti is, aki csókot dobott a közönségnek, felnyitotta a laptopját és indult is a Bonanza Live Banzai-os „Introduzione“. A tömeg ujjongása szinte azonnal betöltötte a teret. Bár nem volt soha rádiós sláger, mégis kultikus státusza van a dalnak, sokak számára a rituális nyitást, az „időugrás kapuját” jelentette. Közben a gitáros Laci is bejött, majd elindult a „Tánc” és Attila is megérkezett csupa piros-feketében és az elmaradhatatlan sapi-napszemcsi kombóban. Köszöntötte a közönséget és egy időutazásra invitált mindenkit múlt és jelen között, ahol csak a dalok ereje és szeretete számított, majd felcsendült az új számuk, a „Feltámadás“. Aztán beindult a nosztalgia-vonat, de nem ám lassan pöfögve, hanem turbó fokozaton: visszatértünk a régmúlt egyik nagy kedvencéhez, az „Újra Élsz“-hez, de “nem hagyott el minket, velünk játszott tovább a „Szárnyas Fejvadász” is”, ami alatt olyan hangosan énekelt a közönség, hogy szinte elnyomta az énekhangot.

Közben valószínűleg odabent is felment a hőmérséklet: a bőrdzseki már nem tűnt a legpraktikusabb választásnak, így az énekes hamar lehúzta a cipzárt. „Lehet, hogy rossz kedve van ennek a fejvadásznak?”, majd jött is a válasz a „Rosszkedv” képében. Aztán szép lassan lekerült az a bőrdzseki, alatta egy fekete-piros póló villant, a napszemüveg is lecsúszott, miközben szólt a „Térj Vissza”, mi pedig örültünk, hogy a srácok visszavittek minket oda, ahol a legjobb lenni és újra hazataláltunk egy kicsit. Attila elmondta, hogy vannak kimondatlan dolgok, elnyomott vágyak, de most nincs miért fékezni magunkat, törjenek csak elő és „Dörömböljenek azok a Vágyak“. Ő pedig teljesen előrejött a színpad szélére, leguggolt, lepacsizott a rajongókkal és közben bemutatta a zenekart is, a „Nézz Rám” közben egész közel hajolt hozzánk és egy pillanatra mindenkivel felvette a szemkontaktust, pár másodpercig az én szemembe is belenézett, mintha csak nekem énekelt volna. Volt egy másik új szám is, a reményt adó „Főnix“.

Vissza a régi klasszikusokhoz: „Nincsen Magyarázat”, „Calypso”. Az énekes elárulta, hogy ambivalens érzések fűzik ehhez az időszakhoz. Amikor ezek a dalok születtek, épp a pubertás nehézségeivel küzdött, most viszont már a színpadon énekelheti őket, ráadásul egy olyat is, amely korábban sosem hangzott el élőben. Reméljük, nem ez lesz „Az Utolsó Pillanat”. A hangulat egyre fokozódott, különösen a „Pogo 3” közben. Az instrumentális részt Attila ügyesen kihasználta egy gyors átöltözésre: a sapi maradt, de már fekete bőrdzsekiben, fekete-fehér pólóban és most is színben passzoló nadrágban tért vissza a színpadra és bele is csaptak a „Provokatőr“-be. „Nem provokatívan kérdezem, hogy érzitek magatokat? – kiáltotta el magát a dalnok. „Én hallom, de a süket zenészek nem biztos.”- mondta nevetve. Erre csak még nagyobb kiabálás lett a válasz. „Idő kérdése és még jobban fogjátok magatokat érezni” és meg is érkezett a DM-től a „Question Of Time” feldolgozása.

A porondon a dobos mellett volt egy üresen álló dobszerelés is, amit a „Ladies From That House” közben Attila nem félt használni, ledobta a kabátját is, ahogy püfölte a dobokat, majd az első sorhoz lépve lepacsizott a srácokkal. „Lehet, hogy ezeknek a hölgyeknek van egy 101-es szobája?” – jött a felvetés és már meg is szólalt a népszerű „A 101-es Szoba”. Az orwelli vízió ma is hátborzongatóan aktuális, ezt erősítette meg a „Jóslat” is. A „Barátom” alatt, ahogy azt már megszokhattuk Zsolti is énekelt pár sort, ami sok ember arcára elégedett mosolyt csalt. Kétségtelen, zajos világban élünk, de a pillanatnak emlékműve áll: ez volt a „Monumentum”, miközben a kivetítőn koponyák villantak fel. A „Búcsúdal” alatt egy óra pergett a háttérben, mintha csak számolná a hátralévő időt. Végül jött egy örök láng, az „Ősi Láng”, ami méltó lezárása lett volna az estének. Attila megköszönte, hogy jöttünk, persze tudtuk mi, hogy így nem lehet vége, nyilván ráadást kértünk.

A visszatapsnál elsőként Zsolt tért vissza és ismét csókot dobott felénk. „Induljon a Banzáj!” és már be is robbant a következő rész. Közben Attila megint átöltözött: a gatya és a sapi maradt, de már egy másik piros-fekete pólóban állt a színpadon. „Na, akkor most elkezdjük a koncertet, ez eddig csak bemelegítés volt… már ha érdekel titeket” – hangzott el és már fel is csendült a „Nem Érdekel”. „Olvastam, hogy az istenek is lehetnek szerelmesek, főleg, ha van egy főnökük, ez a „Szerelemisten“.”, közben a dalnok ismét a dobok mögé ült. Pár korty víz után már szólt is a klubkedvenc „Kihalt minden”, „…de az estének ezzel még nem lehet vége, mert tart még az „1984“-es év”, majd elhangzott, hogy „elmondhatom, „Elmondatott” minden, ami elmondható”. „Csodálatos este volt, köszönjük, hogy ennyien eljöttetek” – hangzott el a búcsú. Az érzelmes „Valami Véget Ért” alatt közönségénekeltetés zúgott végig a termen, mintha az egész hely együtt lélegzett volna a dallal.

A zenekar bemutatása után Zsolti megható beszédet mondott a 3000 „vokalistáiról”, a 40 éves örökségről és arról, hogy a BB dallamok bár egy időre elcsendesültek, de 6 évvel ezelőtt egy maréknyi csapattal újra meggyújtották ezt a lángot, a dalok fáklyáját viszik tovább. Bejelentette a Feltámadás turnét is és hogy egy év múlva újra találkozunk ugyanitt. Az est végén még egy különleges pillanat is jutott: Zsolt egy tortát kapott névnapja és a turné kezdete alkalmából, miközben a tömeg a „Szép volt fiúk!” skandálással búcsúztatta kedvenceit. A srácok a koncert után kijöttek fotózkodni, dedikálni és váltani pár szót a rajongókkal. Fantasztikus este volt, igazi időutazás, hatalmas energiákkal és szuper közönséggel.