Mit is csinálhat az ember lánya a lipcsei WGT-re indulása előtt pár órával? Természetesen koncertre megy. 😁 Múlt szerdán az A38 hajó kínált csemegét a szubkultúránknak.

Megérkezésünkkor még csak pár ember lézengett, így az előzenekar is 15 perces csúszással kezdett. A 2022 óta létező Soft Vein szólóprojekt mögött a kaliforniai Justin Chamberlain állt, aki a darkwave széles területén alkot. Elmondása szerint a szélsőségesen hideg és sötét zene iránti vonzalmát a végletekig viszi és ezt ötvözi élettapasztalataival, valamint a coldwave, darkwave, elektropop, EBM és posztpunk keverékével, bőséges adag disztópiával és egy csipetnyi retró hangulattal fűszerezve.

A koncert során a közönséget az emberi természet mélységein, a születés és halál kérdésein, valamint a társadalmi káosz világán vezette végig, a dalokból kiérződött a magány és a melankólia, amely az énekes szövegeit és kompozícióit mindig is áthatotta a saját tapasztalataiból és mások történeteiből merítve. Eközben a nyolcvanas éveket idéző szintetizátordallamok szinte hipnotikus erővel szóltak. A posztpunk és a synthwave elemei természetesen simultak össze, létrehozva azt a melankolikus, mégis sodró hangzást, a „nosztalgikus futurizmus” egyedi keverékét.

Az első dalnál Chamberlain még gitárral a kezében állt a színpadon, majd néhány szám erejéig a szintetizátor mögé húzódott, hogy később ismét elővegye hangszerét. Az énekre helyezett vokóder-effektek hideg csillogást kölcsönöztek a daloknak, tovább erősítve a futurisztikus, elidegenítő atmoszférát. Az énekes több interjúban is beszélt arról, hogy komoly inspirációt jelentettek számára a filmek, különösen John Carpenter és David Lynch munkái. Ezek a hatások egyértelműen visszaköszöntek a zenéjében is.

Gyors átszerelés után jött is az olasz/amerikai Nuovo Testamento. A trió 2018-ban alakult, az énekesnő, Chelsey Crowley Los Angelesben él, míg a szintetizátoros Andrea Mantione és a dobos Giacomo Zatti Olaszországban. A 2019-es debütáló Exposure EP-jük még sötétebb, coldwave-esebb hangzású volt, de a 2021-es New Earth album poposabb fordulatot vett és a 2023-as Love Lines című lemez elérte a teljes 80-as évekbeli eufóriát. A tavalyi Trouble EP-n pedig a csillogó, vibráló szintetizátorok és az italo diszkó ihlette ütemek domináltak.

Amint Chelsey és a srácok a színpadra léptek, felcsendült a „Michelle, Michelle”, a közönség adrenalinlöketét pedig azonnal maximumra kapcsolta az első ütem. Az énekesnő mosolyogva üdvözölt minket, majd robbant is a „Heartbeat”, amit két új dal követett, a „Picture Perfect” és a „Dream On”. Már ezekből is tökéletesen érződött, hogy az együttes továbbra is megőrizte a projekt 80-as évek eleji pophangzások iránti szeretetét: élénk, lendületes szerzemények ezek, tele csillogó szintetizátorokkal és lüktető ritmusokkal, amelyek egyszerre idézték meg a korai Madonna „Holiday”-korszakát és a klasszikus italo diszkó világát.

A „Love Lines” játékosan ábrándos légkörével pillanatok alatt táncparketté változtatta a termet, míg a „Vanity” valamivel sötétebb, dark disco hangulatával hozott izgalmas kontrasztot. A dalok között Chelsey többször is kommunikált a rajongókkal és mosolyogva elmondta, hogy immár másodszor járnak Budapesten, aminek nagyon örülnek. Hozzátette, hogy Pest az egyik kedvenc városa és mindig fantasztikus itt játszaniuk. A közönség természetesen hatalmas tapssal fogadta ezt a vallomást. A szintén új „On The Edge” minden szempontból tökéletes szintipop himnusz volt egy olyan refrénnel, amelyet az első sorokban állók már együtt énekeltek a zenekarral.

A vidám énekesnő végig táncra buzdított minket, aminek mi örömmel tettünk eleget. De maga Crowley is lenyűgöző előadó, már maga a jelenléte is minden bizonnyal hozzájárult a tánc beindításához. Folyamatosan mozgott a színpadon, önfeledten táncolt és láthatóan annyira élvezte az egészet, hogy egyszerűen lehetetlen volt őt nem követni. Egyértelműen azt akarta, hogy mindenki mozogjon a táncparketten és ez még a legvisszafogottabbakat is pillanatok alatt megbabonázta. Az ugráló tömeg miatt néha érezni lehetett a hajó ringatózását is.

A legújabb „Soldier For Love” hatalmas energiákat mozgatott meg az emberekben, végig megmaradt benne az a táncolható dinamika, ami a zenekar egyik legerősebb sajátja. A „The Searcher” egyszerre idézte a klasszikus coldwave és italo diszkó világát, miközben modern, feszes elektronikával szólalt meg. A visszatapsolás után az estét záró „Electricity” pedig szó szerint felrobbantotta a helyszínt: pulzáló dobgépek, vakító szintetizátorok és Crowley jellegzetes éneke olyan extázist teremtettek, amelyben lehetetlen volt mozdulatlanul maradni.

Dalaikban az italo diszkó, a new wave, a darkpop és a szintipop találkozott, miközben egyszerre voltak nosztalgikusak és futurisztikusak. Ha ott voltál, biztosan táncoltál a számokra. Ha esetleg nem vagy az a táncolós fajta, Chelsey Crowley gondoskodott róla, hogy mégis megmozdulj. A koncert után ráadásul a zenekarok tagjai kijöttek a merchpulthoz, ahol lehetőség volt közös fotókat készíteni velük, beszélgetni, valamint lemezeket és pólókat vásárolni. Mindannyian rendkívül közvetlenek és kedvesek voltak, látszott rajtuk, hogy tényleg értékelik a rajongóikat és örömmel szánnak időt mindenkire. Ez az egész este hangulatához még egy extra személyes élményt adott.