Olvastam, hogy a Vad Fruttik zenéje az utóbbi időben elektronikusabb irányt vett, ezért úgy gondoltam, miért is ne hallgatnám meg őket élőben. A koncert ráadásul ingyenes volt és több ismerősöm is jelezte, hogy eljön, így adott volt a lehetőség. A koncertnek az Óbuda Bay adott otthont, amely egy nemrég megnyílt rendezvényhelyszín. Már érkezéskor feltűnt, hogy több önkéntes segítette a látogatókat eligazodni, megmutatták, merre található a bejárat, illetve a koncerthelyszín. A nagy hőségre való tekintettel a bejáratnál legyezőket osztogattak. Emellett minden érkező karszalagot is kapott. Ennek a pontos oka nem volt egyértelmű számomra, hiszen a rendezvény ingyenesen látogatható volt, de valószínűleg a szervezés, vagy a biztonság miatt volt rá szükség. A biztonságra egyébként is nagy hangsúlyt fektettek: a helyszínen tűzoltók is jelen voltak, hogy szükség esetén azonnal be tudjanak avatkozni.

A banda 1996-ban alakult Várpalotán. Zenéjük az alternatív rockot, az elektronikus elemeket és a személyes hangvételű dalszövegeket ötvözi, ezért hamar az egyik meghatározó szereplője lett a magyar alternatív zenei színtérnek. A zenekar frontembere és fő dalszerzője Likó Marcell, akinek érzelmes, gyakran önvizsgálatra épülő szövegei az együttes egyik védjegyének számítanak. A dalok gyakran foglalkoznak az emberi kapcsolatokkal, szorongással, identitással, szerelemmel és a modern élet kihívásaival. A rádióbarát dallamokat mélyebb, sokszor filozofikus, vagy lélektani témákkal keverik, így széles közönséget tudnak elérni, mivel az alternatív zene kedvelői és a mainstream hallgatók körében is népszerűek tudtak lenni.

A srácok pontosan kezdték a koncertet, addigra pedig már szép számban megtelt a sátor a rajongókkal. A zenekar ezúttal igazi nosztalgiaműsorral készült: kizárólag régi dalokat játszottak, a legelső lemeztől egészen a 2017-es High Tech albumig minden korszakból felcsendült egy-két közönségkedvenc. Elhangzott többek között a „Sárga Zsiguli“, a „Goa“, az „Úgy Fáj” az „Üzenet“, a „Majom, Majom” és a „Kemikáliák” is.

A 2013-as „Válaszok Nélkül” különösen nagy sikert aratott, főleg amikor az énekes lejött a színpad elejére, hogy pacsizzon az első sorokban álló rajongókkal. A „Nincs Vissza” és a „Tartalak” alatt sem maradt el a jókedv: Marci fél literes ásványvizes palackokat osztogatott a közönségnek, közben pedig azzal viccelődött, hogy amilyen szauna van ebben a zárt sátorban, biztos mindenki fogyott pár kilót.

A koncertnek volt egy kevésbé szerencsés mellékszereplője is: egy fotós az árokban szinte végig az énekes nyomában járt és mindenhová követte a kamerájával. Egy idő után ez már zavarhatta Marcit, mert a szám közben odament hozzá és határozottan megkérte, hogy inkább oldalról készítsen képeket, ne állandóan előtte. A hátsó sorokban álló ismerőseim azt hitték, hogy elfelejtette a szöveget, így felvilágosítottam őket, hogy nem erről volt szó.

Hatalmas tombolás fogadta a táncparkettbarát „Gabi”-t és a kihagyhatatlan slágert, a „Szemben a Nap“-ot is. A „Gyújtsd Fel” után a zenekar levonult a színpadról, de persze senki sem hitte, hogy ennyi volt. A ráadásban érkezett a közkedvelt „Lehetek Én Is” és a „Nekem Senkim Sincsen“, amelyek alatt egy emberként énekelt és ugrált a nép. Marci ismét előrejött, a mikrofont a rajongók felé tartotta, akik hibátlanul végigénekelték a dalokat, majd a koncert végén meghatottan köszönte meg a közönségnek az estét: „Ilyen szuper közönségünk nem is tudom, mikor volt utoljára. Köszönjük az erőt, amit adtatok!”

Bár ezúttal nem derült ki számomra, milyenek az újabb Vad Fruttik-dalok, hiszen a zenekar kizárólag régi szerzeményeket játszott, a koncert így is remek hangulatú volt és a rajongók számára igazi időutazást jelentett.