Az Explosive Diode egy különleges hangzásvilágot képviselő hazai elektronikus formáció, amely a retró videójátékok, a chiptune, a synthwave és az elektronikus zene elemeit ötvözte sajátos stílusában. Zenéjükben egyszerre jelent meg a nyolcvanas-kilencvenes évek számítógépes kultúrájának nosztalgiája, a régi konzolok hangulatát idéző dallamvilág és a modernebb elektronikus megszólalás. A formáció egyik legérdekesebb sajátossága, hogy nem pusztán a múlt hangzásait idézte fel, hanem játékosan újra is értelmezte azokat, a dalaikban ott volt a videojátékok izgalma, a cyberpunkos atmoszféra és a szintetizátorok által teremtett különleges világ.

Korábban még sosem jártunk a Lámpás nevű helyen, így már önmagában is érdekesnek ígérkezett az este, ráadásul az együttes ezúttal ingyenes koncerttel várta az érdeklődőket. Adta magát a kérdés: miért is ne néznénk meg? A helyszín végül tökéletesen illett a zenekar hangulatához: családias közeg fogadta a látogatókat, a közönség nagy része ismerősökből, barátokból állt, sokan pedig kényelmesen, a fotelekben helyet foglalva élvezték a műsort. Inkább egy baráti összejövetel hangulatát idézte az este, mint egy klasszikus klubkoncertét.

A zenekar a „Liqvidator” című dallal indította az estét, amely rögtön megadta az alaphangulatot. Nekem személyes kedvencem lett az „It Is Time”, aminek a karakteres synthwave-es hangzása és a fülbemászó dallamvilága könnyen magával ragadta a hallgatót. A számnak olyan érzete volt, mintha egy régi videójáték világának főcímzenéje elevenedett volna meg. Nem lenne meglepő, ha akár egy képzeletbeli játék nyitójelenetében is helyet kaphatna.

A „Run From Hell” közben egy apró technikai baleset is történt: egy félreütött billentyűhang ugyan kizökkentette egy pillanatra a zenészt és az arcán is látszott a meglepetés, de a helyzetet gyorsan kezelték, és a koncert lendülete nem tört meg. A „Nuclear Holocaust” alatt aztán Tamás mikrofont ragadott, a dal végén pedig egy igazi ördögi kacajjal tette emlékezetessé az előadást.

A „Matter” című számnál újabb különleges pillanat következett: az énekesnő is felállt a közönség soraiból és csatlakozott a színpadon a fiúkhoz és Tamással együtt ketten adták elő a dalt, amely új színt vitt a produkcióba. A következő számoktól kezdve már végig a színpadon maradt, bár láthatóan még kissé feszélyezte a helyzet. Többször is ösztönösen a fülbevalójához, az arcához, az orrához vagy a hajához nyúlt, ami jól mutatta, hogy még szokja ezt a szereplést. Ugyanakkor a hangján és a jelenlétén is érződött a fejlődés, különösen annak fényében, hogy korábban már az első fellépésén is ott lehettünk, így jól látható az út, amit azóta megtett.

A következő dal felvezetése ismét megmutatta a zenekar játékos oldalát: Panka elmondta, hogy a szám egy „bedrogozott elfről” szól, így érkezett a „Little Elf Dance”. A humor és a könnyedség végig meghatározó része volt az estének, a zenekar pedig láthatóan élvezte, hogy ilyen közvetlen kapcsolatban lehet a közönséggel. A koncert vége felé elhangzott a köszönet is: „Köszi, hogy jöttetek, legközelebb tali július 26-án, vasárnap Telkiben.”

A közönség azonban természetesen nem szerette volna még lezárni az estét. A visszataps után érkezett is a kérés: „Játsszatok még!” A zenekar pedig egy igazi C64-rajongóknak szóló darabbal folytatta: az „Aztec Challenge” tökéletes választás volt a retro hangulatú estéhez. A végére már kissé elfogytak a repertoár lehetőségei, így egy rajongó megjegyezte, hogy akkor legyen újra a „Liqvidator”. Olyan lelkesen kérlelte őket, hogy végül újra felcsendült a nyitódal.

A koncert nem a látványos showelemekről szólt, hanem arról a közvetlen, szerethető hangulatról, amelyben a zenekar és a közönség valóban egymásra talált. A Lámpás családias közege tökéletes hátteret adott ehhez az estéhez: nem voltak távolságtartó falak a fellépők és a nézők között, mindenki ugyanannak az élménynek a részese lehetett. Egy kis klub, néhány kényelmes fotel, ismerős arcok és egy adag videojátékos nosztalgia. Olyan érzése volt az embernek, mintha nem csupán egy fellépésre érkezett volna, hanem egy kisebb közösségi eseményre, ahol a zene mellett az egymáshoz kapcsolódás is fontos szerepet kapott. A videójátékos utalásokkal és a retró hangulatú dallamokkal olyan emlékeket idéztek meg, amelyek sokak számára ismerősek lehettek a régi számítógépek és konzolok korszakából.