Negyedévszázados lett a Junkies egyik meghatározó lemeze, az SX7. A jeles évfordulót a budapesti rockerek egy emlékezetes, izzadtságszagú és féktelen bulival ünnepelték meg az A38 hajó nagytermében, ahol a nosztalgia mellett a kőkemény pogó, a vendégművészek és a rock ‘n’ roll kiszámíthatatlansága diktálta a tempót.

Az előzenekar a Stallion, egy glam rock banda volt, a tagok frizurákban, öltözködésben és színpadi külsőségekben is követték a klasszikus stílusjegyeket. Újra együtt a pécsi formáció, hogy a hajó deszkáin mutassa meg: a glam és a dögös rock ‘n’ roll örök. „Sok év után álltunk össze újra és elképesztő érzés ennyi régi arcot látni a közönség soraiban”, foglalta össze a visszatérés örömét az énekes, felidézve, hogy amikor Szekeres Andris megkérte őket, tartsanak velük ezen a rangos eseményen, egyetlen másodpercig sem haboztak, azonnal igent mondtak a meghívásra.

A dalnok a fellépés elején egy tekintélyt parancsoló katonai kalapban lépett a színpadra, amit később levett. Hűvös eleganciáját pedig bőrdzseki és egy stílusos, párducmintás nyaksál egészítette ki. A basszusgitáros tetőtől talpig hozta a rockstar-imázst: vadító piros bőrnadrágban, napszemüvegben, Guns N’ Roses-os fejpánttal és betupírozott hajjal nyúzta a húrokat. A gitáros sem maradt el mögöttük a dögösségben, ő is fejpánttal és egy lazán kigombolt, szintén párducmintás ingben hozta a kötelező rock-sármot.

Nemcsak feldolgozásokat, hanem a saját, dörrenő rockhimnuszukat, a „Ready To Go”-t is előadták, aztán az énekes gyorsan tisztázta, hogy a nosztalgia mellett a tiszteletadásnak is helye van a porondon. „Most egy feldolgozás következik… ismeri valaki a Mötley Crüe-t?”, tette fel a kérdést a frontember, felpörgetve a közönséget. Majd egy kis humoros fricskával folytatta: „Most szeretnénk, ha együtt énekelnétek, de legalább tapsolnátok! Hey, ho, let’s go! …Na, ezt pont nem fogjuk eljátszani!”, utalt nevetve a Ramones klasszikusára, majd felkonferálta a következő zúzást: a „Chocksucker”-t, ami elmondása szerint pont arról szól, ami a bandát mindig is éltette: a tiszta szexről és a hamisítatlan rock ‘n’ rollról.

A koncert egy pontján elérkezett a zenekar bemutatása, amely megható, ünnepi pillanatot hozott. Kiderült ugyanis, hogy a zenekar másik tartóoszlopának, Szityónak, akivel annak idején közösen alapították a bandát éppen a koncert napján volt a születésnapja. „Hát ennél nagyobb ajándékot nem is lehetne elképzelni, ugye?”, fordult a közönséghez az énekes, miközben a hajó népe egy emberként ünnepelte az ünnepeltet.

A fináléhoz közeledve érkezett az utolsó előtti saját dal, a közönségkedvenc „Ördög Vigyáz Rám”, de a slágerek sora itt még nem ért véget. Hatalmas meglepetésre Szöszö is kisétált a színpadra, hogy a srácokkal közösen elnyomjanak egy fergeteges Pussycat feldolgozást, ami végleg felrobbantotta a nézőteret. „Reméljük, lesz ennek az estének folytatása!”, búcsúzott el az énekes a tomboló közönségtől.

A Junkies a magyar punk-rock színtér egyik legmeghatározóbb, fonogram-díjas formációja, amely 1993-as alapítása óta a hazai rockélet egyik legaktívabb és legnépszerűbb zenekara. A formáció a kilencvenes évek közepén robbant be a köztudatba nyers, szókimondó szövegeivel, koszos, de dallamos punk-rock zeneiségével és a glam rockra jellemző polgárpukkasztó, vad imázzsal. A zenekart Somogyi Csaba (gitár) és Csordás Tibor (ének, későbbi Fiesta) alapította, de a klasszikus felállás és a máig tartó sikerszéria 1994-ben indult el, amikor a mikrofon mögé Szekeres András állt. Az ő jellegzetes hangja és karizmatikus színpadi jelenléte adta meg a Junkies igazi karakterét.

Pár perces csúszás után, feszült várakozást követően robbant színpadra a banda és egyből az ünnepelt SX7 album első három dalával indítottak, pontosan a lemezsorrendet követve. A hangulatot Andris még egy előkerülő csörgővel is fokozta, de a kezdeti hűség a tracklisthez gyorsan megváltozott. „25 éves az SX7, de ez nem azt jelenti, hogy sorrendben megyünk a dalokkal és ugyanúgy lejátsszuk, ahogy a lemezen van”, tisztázta a frontember. Ezt bizonyítva azonnal be is dobták a kultikus Nihil albumról a „Miért Legyek Más?”-t, amire a közönség egy emberként mozdult meg, hatalmas pogózást indítva a küzdőtéren. A koncertnek volt egy másik apropója is: „Ma jelent meg vinylen a lemez, az Orr teremben várunk titeket a dedikálásra!”, invitálta a rajongókat Szekeres.

A tempó nem lankadt: a „Félbetépve” után az „A Szerelem Öl” következett. „Ez a kedvencem amúgy”, vallotta be az énekes a mikrofonba erről a Riki Church által jegyzett dalról. A „Vesztettél” után azonban egy kis technikai szünetet kellett tartani, a színpadi zúzás ugyanis áldozatokkal járt. „Micsoda disznóólat csináltatok itt a színpadon!”, nevetett Andris, látva, hogy a kiömlött sör vagy bor teljesen eláztatta a setlistet, a mikrofonállvány alatt pedig méretes tócsa gyűlt össze. „Nem baj, belefér!” tette hozzá, majd gyorsan kért egy másik dallistát a stábtól, mert a ráfröccsent piától már semmit sem látott.

A technikai baki után menetrendszerűen érkezett a „Pusztul A Világ”, a „Halacska” és a „2000”, majd a lendületes „Élni Tudni Kell” alatt a frontember stílusosan kigombolta az ingjét, teljesen átadva magát a fülledt klubhangulatnak. Az este legérzelmesebb pillanata a „Revolution Mary”-nél jött el. A dal alatt legutóbb még a megboldogult Riki Church hangja szólt a lemezről, most azonban egy vendég, Riki egykori legjobb barátja énekelte el a számot. Bár a produkció nem nyújtott katartikus énekélményt, mivel számomra elmaradt az egykori basszusgitáros összetéveszthetetlen, karizmatikus hangjától, a gesztus és az emlékőrzés gyönyörű volt. „Hatalmas taps Rikinek!”, kérte a közönséget a vendégénekes, mielőtt levonult a színpadról, a tömeg pedig tiszteletteljes ovációval adózott a néhai basszusgitáros emléke előtt.

Ezután a zenekar másik motorja kapta meg a megérdemelt elismerést: „Most pedig Barbarónak szóljon a taps, de akkora, hogy meghallják Csepelen is!”, kiáltotta Andris és már indult is a „Rám Mámor Vár”, amelyben egy vendéggitáros is besegített a vastagabb hangzás érdekében. A csúcspontot egyértelműen az egyik leghíresebb slágerük, a „Maszk” jelentette: a refrént a torkaszakadtából üvöltő közönség olyan hangerővel énekelte, hogy szinte teljesen elnyomta Szekeres Andris hangját. A blokk zárásaként a „Sziget” című dalt egy alaposan felpörgetett, extra gyors verzióban tolták el, majd a banda levonult a színpadról.

A vastaps természetesen visszahozta őket és a ráadásban egy bődületes, 4 dalos finálét kaptunk. A „Hang A Fejemben” és a kihagyhatatlan „Mese” után a „Miattad Iszom, Te Állat” alatt újabb brutális pogó és kollektív üvöltés rázta meg a falakat, a koronát pedig az „A Szerelmedtől Lettem Ilyen” tette fel az estére. Andris végig maximálisan tartotta a kapcsolatot a rajongókkal: folyamatosan pacsizott az első sorokkal, többször mélyen behajolt a tömegbe, és fáradhatatlanul énekeltette a népet.

Sörfoltokkal, fülzúgással és hamisítatlanul jó hangulatú rock ‘n’ roll élménnyel gazdagodva távozott a közönség: a Junkies 25 év után is pontosan tudja, hogyan kell élni és zenélni.