Október végén egy kifejezetten zúzós, eszelős estére számítva indultam el a Gólyába, de ami ott fogadott, arra még én sem voltam teljesen felkészülve.
Némi feszült várakozás után, szűk 15 perc csúszással végre sötétbe borult a terem, és színpadra lépett az est első fellépője, a Separated Lamb. A budapesti underground szcéna ezen feltörekvő formációja a sajátos, lüktető darkwave, synth-pop és EBM stílusjegyeit ötvözte. Engel Simon a szerzeményét csak „energikus szomorú zeneként” (energizing sad music) emlegeti, ami tökéletesen leírja azt a sötét, melankolikus, mégis vadul táncolható atmoszférát, amit a klub falai közé varázsolt.
A koncert hangulata azonnal beszippantott mindenkit a „One Day”-el. Miközben a háttérben az egyszemélyes projekt védjegyének számító bárányok voltak kivetítve a falra, az énekes lazán vette a feszültséget: a söre mindvégig ott pihent a fellépéshez használt laptop mellett, amiből a számok között – és néha közben is – rutinosan iszogatott párat. A súlyos elektronikus alapok és a sötét vizualitás zseniális kontrasztot alkotott ezzel a közvetlen klubhangulattal.
A szett végéhez közeledve a frontember az utolsóként játszott „Amen” dal előtt megállt, mélyen meghajolt a közönség előtt, majd egy rövid „Köszi!” kíséretében jelezte, hogy a részéről a show lement. „Most gyors cigi” – tette még hozzá, és már indult is ki a friss levegőre a tömeggel együtt, hogy aztán pici szusszanás után átadja a terepet a következő bandának, akik még magasabb fokozatra kapcsolták az éjszakai tébolyt.
A levegőzés után aztán elszabadult a teljes téboly, ugyanis a színpadot a Véna foglalta el. A kéttagú formáció a hazai coldwave és posztpunk vonal egyik legnyersebb és legizgalmasabb színfoltja. Zenéjüket a minimalista, mégis jéghideg és feszült szintetizátor-futamok, a zakatoló dobgépek és a disszonáns gitártémák határozták meg, amit a sötét, fojtogató szövegvilág és a két előadó közötti feszült dinamika tett igazán elementárissá.
A látványvilágra most is rákészültek: a színpadon egy sörösrekesz állt lila lepellel letakarva. Sára fekete egyberuhában állt a szintije mögött, míg a gitáros, Árpi egy dögös bőrkabátot viselt, aminek a hátuljára a duó neve volt felírva. Még viszonylag a koncert elején jártunk, amikor Árpi teátrálisan leszedte a leplet a rekeszről, ami alatt egy befőttesüveg lapult – benne valami szívet, vagy agyat szimbolizáló, horrorisztikus tárggyal. Végülis közeledett a Halloween, meg amúgy is, ez a morbid esztétika tökéletesen illett a bandához.
A buli hevében Árpi hamarosan levette a bőrkabátot, de a branding így sem veszett el: az alatta lévő fekete ing hátulján is ott virított a Véna felirat. Közben előkerült tőle egy kis üveges Jäger is, amire az énekesnő nevetve kérdezett rá, hogy az micsoda, valami utántöltős öngyújtó? Netalántán Diesel Dudes? A poénon jót nevettek, de a feszességből nem vesztettek. A „Csont, Hús, Vér” című daluk közben Szabó Sára Viola és Magyari Árpád zseniálisan, egymásnak felelgetve énekeltek, a „Zsarnok” alatt pedig tovább fokozódott a dráma: Sára kijött a szintetizátor mögül egyenesen előre és miközben énekelt, a két tag szinte egymásnak ment a színpadon, fizikai szinten is átélve a zene agresszióját.
„Az utolsó számunk következik, utána pedig a tesztoszterontúltengéses, nőgyűlölő Diesel Dudes jön”, konferálták fel a zárást. A finálé alatt ugyan becsúszott egy kis technikai hiba, de profi módon, pillanatok alatt túllendültek rajta. A háttérben közben pörögtek a hipnotikus és nyomasztó vizuálok: a kivetítőn egy szív jelent meg, benne a véna felirattal, miközben dögöt zabáló hiénák és húsevő növények képei váltakoztak. A dal lecsengése után a koncertet egy furcsa, légydöngésszerű outro zárta le. Árpi azonnal meg is hajolt a közönség előtt, de Sára határozottan arrébb tolta és elé lépett, így jelezve, hogy a show-ból a záró akkordként neki is jár a reflektorfény a meghajlásban.
De itt még távolról sem ért véget az este. A porondot ugyanis az amerikai Diesel Dudes vette át, akiknél az abszurd humor, a trash esztétika és a kíméletlen, nyers elektronikus lüktetés találkozott. A duó híres a teljesen kiszámíthatatlan, polgárpukkasztó színházzá alakított koncertjeiről, ahol az EBM súlyos ütemei alá elképesztő vizuális és performatív őrületet pakoltak. A formáció egyfajta paródiaként és tisztelgésként működik az edzőtermi kultúra és a túlzott maszkulin izom-mánia előtt.
A dobosból és énekesből álló formáció már a belépőjével megadta az alaphangot: sima pólóban, papucsban és alsógatyában sétáltak fel a színpadra. Mögöttük egy egész bőröndnyi ruha tornyosult, amiből a koncert alatt folyamatosan válogattak, hogy épp mit aggassanak magukra: parókák, sapkák, maszkok, pólók és egy méretes csontdarab is előkerült a kelléktárból, de a show jelentős részében egyszerűen félmeztelenül, alsógatyában tolták a zúzást.
A közönség és a zenekar közötti határvonal pillanatok alatt elmosódott. Az énekes többször is lejött közénk a küzdőtérre, velünk táncolt, valaki még egy sört is a kezébe nyomott, amiből jóízűen ivott. A padlón fekvőtámaszozni kezdett a tömeg közepén, mire a vénás Árpi azonnal beállt mellé a földre tornászni. Közben fent a színpadon a dobos büszkén mutogatta az izmait és úgy emelgette súlyzóként az üres sörösrekeszeket, mintha egy hardcore edzőteremben lenne. Szatirikusan mutatták be az őrülten erős férfi sztereotípiáját.
A hangulat ekkorra már a tetőfokára hágott. Árpi egy ponton felugrott a színpadra és egyenesen az énekes nyakába ugrott, aki eközben egy kék-fekete-fehér zászlót mutatott fel a megvadult tömegnek. A káoszba Árpi is besegített: felkapta a színpadi kellékként használt csontot és vadul dobolni kezdett vele az egyik rekeszen, a csont azonban a nagy lendülettől hirtelen kettétört. A koncert végén az énekes szárazon csak ennyit fűzött hozzá a dologhoz, egyenesen Árpira nézve: „Tartozol egy csont árával… de hazavihetem a tiédet is cserébe.”
A koncertek között és után is DJ Kraak pörgette a lemezeket, aki sötét, lüktető underground szettjeivel gondoskodott arról, hogy a feszültség és az ütem egyetlen percre se lankadjon a teremben, tökéletes zenei ívbe foglalva az egész éjszakát. Egy eszelősen beteg este volt ez.
