November közepén a darkwave szcéna két meghatározó formációja, a holland Clan of Xymox és a görög Selofan vette birtokba a budapesti A38 Hajó koncerttermét. Egyik formáció sem ismeretlenként érkezett hozzánk, mindkét zenekar visszatérő vendégnek számít hazánkban, így a közönség már jól tudta, mire számíthat ettől a különleges párosítástól. Az estét a 2012-ben alakult athéni darkwave és coldwave duó, a Selofan nyitotta.

A Dimitrios Pavlidis és Joanna Pavlidou alkotta formáció percnyi pontossággal csapott a húrok közé. A színpadon a látvány és a hangzás azonnal beszippantotta a közönséget. Először a gitáros, Dimitrios lépett ki fehér ingben, felette bőrmellénnyel és elmaradhatatlan napszemüvegében. Őt követte Joanna, aki egy csokor virággal a kezében érkezett, amelyet gondosan letett a színpad szélén álló asztalra. Megjelenése önmagában is egy performansz volt: lakkszoknyát, lakkfelsőt, fehér kesztyűt és fehér lakkcsizmát viselt, amelyet szegecses nyakörvvel és egy fehér blézerrel egészített ki. Szőke hajával és a jobb arcfelére rajzolt kereszttel rögtön magára vonta mindenki tekintetét.

Az első mozzanatok egyikében leemelte a mikrofonállványra akasztott csilingelő hangszert, a szélcsengőt, majd miután megszólaltatta, az asztalon várakozó virágok mellé helyezte. Egy gyors „Köszi” után már indult is a következő dal, amelyben Joanna egy elektromos furulyát is bevetett. A koncert előrehaladtával lekerült róla a blézer, miközben robotikus, szinte hipnotikus mozgással járta be a színpadot. Odalépett a szintetizátorhoz, hogy analóg hangokkal színezze a zenét, majd egy váratlan, intim pillanatban lehajolt és odasúgott valamit az első sorban álló egyik rajongó fülébe. A háttérben mindvégig a dalok hangulatához illő, sötét tónusú klipek futottak.

„Hogy van magyarul a köszönöm?” – tette fel a kérdést a közönségnek, majd elővette a csörgőt, leguggolt a színpad széléhez és máris elindult a német nyelvű „Nichts”. A német vonal a következő tételnél, a „Glassplitter” című dalnál is megmaradt. Ezt követően egy rövid szünet erejéig mindketten vízhez nyúltak, hogy felfrissítsék magukat. A folytatásban Joanna ismét a szintetizátor mögé állt, miközben Dimitrios vette át a mikrofont és elénekelte a „Lucille”-t, amelynek végén egy csókot dobott a közönség felé.

A srác maradt a mikrofonnál a görög nyelvű „Στο Σκοτάδι (In The Darkness)” alatt is, miközben az énekesnő a háta mögé állva táncolt. A dal közben Joanna egy gyerekjáték-szintetizátort kezdett el nyomogatni, amelyhez Dimitrios tartotta oda a mikrofont, hogy minden apró hang hallatszódjon. A szerepek ezután ismét felcserélődtek: a gitáros állt a szintetizátorhoz, az énekesnő pedig furulyával kísérte a zenekar egyik legismertebb slágerét, a „Billie Was A Vampire”-t. A következő dalnál, az „Ist Die Liebe Tot?”-nál visszatért a német nyelv, a refrént pedig már közösen énekelték.

Az „Auf Deiner Haut” című számnál Dimitrios szaxofont ragadott, amelyhez ezúttal Joanna tartotta oda a mikrofont. A szaxofon és a német dalszöveg az „Ignoranz” alatt is főszerepben maradt. A fináléhoz közeledve a férfi visszatért a gitárjához, miközben az énekesnő a „Give Me A Reason” dallamaira virágokat osztogatott a közönségnek. Ezt követte a görög nyelvű Vitrioli, majd egy kedves „Köszi szépen” után a német „Zusammen” zárta a műsort. A Selofan kereken egy teljes órát játszott és ez a hatvan perc tökéletesen megalapozta az este hangulatát a főzenekar előtt.

Húsz perc átszerelés után színpadra lépett az este főzenekara, a holland darkwave legenda, a Clan of Xymox. Az intró alatt először a Mojca Zugna jelent meg és állt be a billentyűk mögé, majd a másik szintetizátoros, Sean de Winzer is megérkezett, aki az ujjaira húzott, zölden világító fényekkel rögtön tapsoltatni kezdte a közönséget. Végül besétált a frontember, Ronny Moorings is, nyakába vette a gitárját és máris elindult a „Stranger”, majd a „Love Got Lost”-nál Mario Usai basszusgitáros is csatlakozott hozzájuk.

Ronny közvetlen hangulatban üdvözölte a nézőket: megjegyezte, milyen jó újra Budapesten lenni és ironikusan dicsérte a fővárosi közlekedést, mivel két órába telt, mire eljutottak a hajóig. Ezután magyar nyelvleckét vett és megkérdezte, hogyan mondják magyarul, hogy „köszi”. Amikor visszahallotta, hitetlenkedve kérdezett vissza: „Hogy micsoda?”, majd miután a billentyűs társa hibátlanul megismételte a szót, Ronny nevetve jegyezte meg, hogy itt áll mellette a „nyelvdémon”.

A hangulat tovább fokozódott, amikor a billentyűs zölden világító dobverőkkel elektromos dobolásba kezdett és felcsendült a „There’s No Tomorrow”. A lendületet egy váratlan malőr törte meg, mert Ronny elejtette a gitárját. A frontember azonban nem jött zavarba, nevetve közölte, hogy nem ez az első eset, majd egy gyors hangolás után belecsaptak az „X-Odus”-ba. A közönséget folyamatosan tapsolásra biztatta, miközben a technikustól ragasztószalagot kért, hogy megjavítsa a hangszerét. „Tiszta MacGyver vagyok”, viccelődött, miközben Mojca fotózni kezdte a színpadot és az első sorokat, ahová Ronny is odaállt pózolni.

A „Jasmine And Rose” előtt kiderült, hogy a ragasztószalagos megoldás nem bírta a terhelést, így Ronny végül a basszusgitárostól kérte el a gitárheveder pöckét és azt szúrta be a saját hangszerébe. Ekkor egy pohár bor is előkerült a színpadon, mire a billentyűs srác magyarul mondta be a mikrofonba: „Egészségedre!”. Ronny beleszagolt a pohárba, megkérdezte mi ez, majd kijelentette: „Ez Krisztus vére” és máris indult a „Blood Of Christ”.

A folytatásban az „Emily” következett, amely alatt Sean egy kéken világító miniszintetizátoron játszott, a basszusgitáros pedig beállt dobolni. Bár Ronny gitárjából ismét kiesett egy alkatrész, a zenekar lendületét semmi sem törte meg és egymást követték a dalok, mint a „You’re The One” és a „Loneliness”. A zenészek láthatóan remekül érezték magukat: a billentyűs egyik kezével szintetizátorozott, a másikkal dobolt, a basszusgitáros pedig odament a szintis hölgyhöz, aki játékosan rádőlt, majd átsétált a másik billentyűshöz is közösen zenélni.

A „Suffer” alatt Sean a világító kesztyűjével Ronny háta mögé állva fokozta a látványt, majd jött a She”. „Készen álltok egy kis tűzre?”, kérdezte az énekes a „Fire” előtt, amelyet az „A Day” követett, lezárva a főműsort. A közönség azonban nem engedte el őket, így jött az első ráadás a „Broken Heart és a „Your Kiss dalaival. A hangulat a tetőfokára hágott: a billentyűs újra dobolt, a verőket szarvként a fejéhez tartva mókázott, majd az „All I Ever Know” és a „Louise” alatt a két gitáros egymás mellé állva zenélt.

A második visszatapsolás után Ronny ígéretet tett még három dalra: elhangzott a „Muscoviet Musquito”, majd a Louise „kistestvére”, a „Michelle”, amely közben a billentyűs fél lábon állva dobolt. A nagyjából kétórás műsort a „Back Door” zárta, ahol a billentyűs az ölébe vette a hangszerét és úgy fejezte be a játékot. A koncert után a zenekar tagjai kijöttek a merch-pulthoz, ahol közvetlenül beszélgettek és fotózkodtak a rajongókkal. A kiváló zene mellett a sok rég nem látott ismerőssel való találkozás tette igazán emlékezetessé ezt a darkwave estét.
























